Térkép és képek

az első szakasz

közelebbről:

a második szakasz:

távolabbról:

csatorna elágazás , a hidacska közepén a bicajút jel, csakhogy utána is 2 irány van megnevezetlenül :((

Capestang temploma, sok szép színes ablak

ez volt az a hely, ahol a gyönyörködés miatt legurultunk a lejtőn az országúton, majd visszacaplattunk.....

Carcassonne után a csatorna alagutban megy

Felirat hozzáadása

Etong

Beziers, hidak, fenn a csatorna 

Beziers

a csatornák tervezője

Beziers, a dóm mellett

Beziers, a dóm

 Beziers 

út?! Beziers után

"a tű foka", szoros bejárat Agde előtt a vízműbe

Sete, az első hid az állomásnál :)

na, oda nem mentem fel

szép hely Sete

Sete felnyíló híd. van elforduló is 

lábam a Földközi tengerben!

a sokat dicsért Sete-i bicajut 

valóban hosszan jó, és mellette a dűne

Canal du Midi 15. utolsó nap, visszaút.

Szabadnap Seteben.

Jürgen vonatozik vissza Toulouse-ba a kocsiért. Én szabad és először fáradt is vagyok. Ilyen még nem volt. Kevés bicajozás, sok fáradtság a vonatozással.....

Egy darabon együtt mentünk az állomás felé, majd én visszagyalogoltam az info felé, ami megint csak jó távol esett, majd a szállóba. Kis mosás, majd meggyőztem magam, hogy mégis szét kellene nézni. Elindultam hát a déli harangszóval, puha hátsóval (a kerékre gondoltam, ugye ti is?), bicajjal. Sikerült kikeverednem a városból, rátalálni majd elhagyni a bicajutat. Aztán újra rátaláltam. És egyszer csak szuper szép, széles, dűnék mellett kanyargó bicajút, ami tegnap kimaradt. Jó meleg volt ismét, 30 fok, és elértem a Földközi tengert!!!!!!!!!

A vize 23 fokos volt, fürödni mégsem volt nagy kedvem, de belegyalogoltam. A homokban kagylókat, köveket gyűjtöttem, fényképeztem. 13 km hosszú homokos part! És kiépítve dűnefogó kerítéssel, ingyenes zuhanyzókkal, wc-vel! A Wc-ben papír! Ezek a kis fabevonatú épületek kb 500 méterenként voltak, minden második bejárónál, majd a visszaúton a városhoz közeledve minden lejárónál 4 ágú zuhany és kicsit arrébb wc. A város is szép, hatalmas üdülőhely, rengeteg csatorna, sziget...be sem jártam felét sem. Felnyitható híd és elforduló híd! Már csak bevásárolni kellett a következő 2 napra. Az utcán az egyik kereszteződésnél megállított egy francia hölgy, hogy honnét jöttem, és ne menjek arra, inkább másik 2 irányt mutatott. Mondtam, bevásárolni szeretnék. Ne arra, másfelé menjek, az a bolt ott drágább is, de van amarra egy carrefour, oda menjek. El is kísért. Kiderült, hogy a férje is meg ő is katonák voltak aktív korukban, így tudott pár német szót, mert voltak Németországban is. Egyébkénrt franciául beszélt. Kiderült, hogy az üzlet a szállótól kb 100 méterre van, csak nem a város felé. Épp az irataimat rendezgettem, mikor kb fél 10-kor megérkezett Jürgen. Minden szépen sikerült, a kocsi a helyén, ő a leírás alapján (melyik villamos, busz, milyen irányba meddig....) jól odatalált. Reggel 6-kor kelés!

Nagyjából átpakoltam a bőröndbe, s egy rövidet aludtunk 6-ig.

8-kor indulás, előttünk kb 800 km Strassbourgig. Este 6-ra ott is voltunk. Bebuszoztunk a városba. Szép, hatalmas, gyönyörű dómmal, sok kedves régi épülettel és nagyon vegyes lakossággal. Minden szempontból. Végül egy Mekiben vacsoráztunk, helyesebben ettünk. A villamossal visszamentünk a végállomásig, onnan 4 buszmegállóra volt a szálló. De az utolsó busz mint kiderült 10 perce elment. 21.56-kor. Akkor séta. Kb negyed óra alatt el is értük a rengeteg piros-fehér útelzáró műanyaggal telerakott teret, ahol a szálló van.

CdM 14. utolsó előtti nap

Canal 14. vasárnap

Reggel ismét jelek nélkül kerestük az utat, így nem vettük komolyan az egyetlen utalást a hátunk mögött: canal du midi → Ezért sikerült egy nagyon forgalmas útra kijutnunk. Gyorsan lefordultunk (az útról és nem a bicajról) az első adandó lehetőségnél, és mentünk az orrunk után. Szerencsére egy szép házhoz vezetett (domaine) ahol kijött elénk az intelligens tulaj, mert erre bicajosok nem járnak, s az út a kapunál véget is ért. A kanális pedig ott volt a kert aljában. Elmagyarázta, merre menjünk, és összesen 4 km megtétele után ott voltunk a szállás bejáratánál. Most már komolyan vettük az általános jelzést → és jó felé fordultunk, utat mutatva ezzel a szemből jövő útkeresőknek. Béziersbe érve felkapaszkodtunk egy jó meredek utca feléig, majd ott elváltunk, mondván, mire Jürgen feltolja a bicaját, én megtalálom a térképünk szerint az út tetején lévő touristinfo irodát, ott találkozunk. Hát, még jó darabot kellett kanyarogni a z irodáig, várni a soromra, s az alkalmazott megkérdezte az angolomat hallva :( honnan jöttem. Hongrie. Mire a másik alkalmazott mosolyogva rám köszön: jó napot kívánok! Egy Szombathelyről származó hölgy 28 éve él kinn, s itt dolgozik. Az első magyar nyelvű ember 2 hét után! Minden térképet és infót megkaptam, miközben Jürgen bekapcsolta a telefonját és keresett, hogy hol vagyok. Okos ötlet volt, elmondta ő hol van, én mondtam, itt a térkép, üljön le, megyek! Visszafelé már persze sokkal rövidebb út is volt, megmutatta az infós hölgy azt is. Megnéztük a katedrálist, megkerestük valami régi amfiteátrumot, a házak között. Megtaláltuk. Megnéztük a régi római hidat, majd néhány fotó az aquaductról, a csatorna már megint a folyó fölött haladt, és irány Villeneuve -lés-Béziers, Portiragnes, majd kimaradt Vies, mert rájöttünk, hogy nem érünk időben a szállásra. Így uccu neki, Agde! Vonatindulás előtt 10 perccel elértük az állomást, jegyet megvettük. A vonat késett kb negyed órát, és felszálltunk segítséggel az egyik ajtónál. Igen ám, de nem ott kellett volna, bár ez nem látszott. A kalauz mondta, szálljunk le, menjünk az első (előző) kocsiba! Széttártam a karom, (én ugyan le nem szállok) félrehúztam a bicajt, hümmögött.... Jürgen jobban értve a franciát és tisztelettudóbb lévén el is indult az ülések között előre. Persze nem sikerült. Erre a kalauz a fejét fogta, hogy jajj, jöjjön vissza, ne torlaszolja el az utat az ülések között. Segített is visszahúzni a bicajt gyorsan. Tisztáztuk, hogy a következő megállónál leszállunk, hát mutatta, hova álljon a másik bicajos, hagyva a szabad közlekedésnek is helyet. Egy hölgy állt még a peronon, annak mutatta, hogy ugye nem látja a szabálytalan bicajokat :). Megérkeztünk 12 perc alatt. Egy fiatalembert kértem meg, hogy segítsen leadni a 2 bicajt. Majd jött az aluljáró. Megint kinéztem egy fickót, kértem, segítsen levinni a lépcsőn. Volt olyan kedves, hogy még felvinni is segített. Jürgen a féket behúzva lépcsőnként ledöcögtette az övét. Én letámasztva az enyémet, leszaladtam, és a bicajrámpán (kb 10 cm széles vályú) feltoltuk az övét is. Bár Zsuzsitól megkaptam az útvonal leírást, a híd, ami pont az állomás előtt vitt volna az első szigetre, nem létezett. Elbontották! DE! Pár méterrel arrább egy ideiglenes gyalogos pontonhíd volt. Nagy tiltó táblákkal, hogy nem bicajosoknak! Aki tolja, az gyalogos, tehát áttoltuk rajta, onnan már minden világos volt. 10 percen belül az Ibisnél voltunk. Meglepetésre igen tágas, kellemes szoba volt. Vacsi után ami a szokásos gyulai, camembert és bagett irány az ágy.

Fotók

CdM 13. nap

azaz szombat

Mára kb 40 km volt a terv, meg a szállástól a csatornáig 15 km.

Amit a google mutatott az este, nagyon jó bicajos út volt, semmi forgalom, de aszfaltozott út a földek között. Nagyon örültem neki, mikor is egyszer csak egy vonatsín állta utunkat. Azaz nem is egy, hanem 2 pár, és kerítéssel. Amúgy sem próbáltunk volna nagyon átmenni, mert irtó gyorsak a vonatok. Tettünk néhány száz m kitérőt a sorompóig, cserébe annyival többet kellett egy főúton bicajozni. Aztán át egy kisebb településen , és Vintenac en Minervoisnál elértük a csatornát. Poros, göröngyös út.  Le Somail volt a következő megálló: 1-kor indultunk tovább onnan, megettük a nuscrémes akármit. Vettem képeslapot és oranginát. Na, innen kezdve lassult a tempó, eddig 3 óra alatt 20 km-t tettünk meg, pihenővel.

Pinea fenyős és egyébként szép út következett, csak épp nekem biciklizhetetlen volt. Kövek, gyökerek....

Elegem lett a rossz utakból, egy részt országúton mentünk, mert ott vitt az út, majd rövidítettünk,szintén országúton, egészen Le Croisadeig. . Elég nagy volt a forgalom, de viselhetően előztek. Jürgennek nem tetszett,  így elváltunk, és országúton mentem 8-10 km-t. Repültem, szálltam! Megegyeztünk, hol találkozunk: Capestang. Mivel alig pár száz m-re voltam onnan, és láttam egy LIDL-t, bementem vásárolni, szétnézni, volt még egy fél órám bőven. Gondoltam, hogy fog örülni Jürgen, hogy bevásároltam. Tekerek ki a parkolóból, mikor ő épp befordul. Hát kiderült, hogy ő is az országúton jött, nem a bicajúton. Állítólag le volt zárva ??

Bementünk a  városkába, Capestangba. A templomának gyönyörű színes ablakai voltak, érdemes utána olvasni. Még megnéztük a csatornát is ott, majd ismét országút. Mondtam, hogy szétválhatunk, de átvettem Zsuzsi hajdani útfelismerő szolgáltatását, így Jürgen inkább velem jött.Megnéztük, hogy Poilhes-ig tekerünk, ott az út és a csatorna találkozik. Mire odaértünk, csak azt felejtettem el, hogy  ott vissza akarunk menni a csatornához, mert jön egy alagút, ahol a hegyben megy a csatorna, alatta vasút, szintén alagútban, meg az alatt még valami más is. Itt Poilhesben oly szép volt a csatorna rögvest az út mellett, hogy elámulva nekiereszkedtünk egy jó kis lejtőnek!!! végre! Aztán feltűnt, hogy nagyon távolodunk. Ha előre megyünk, szembeszél és utána vissza kell kapaszkodni a vízhez, így visszakapaszkodtunk. A plusz hátival már én is toltam egy darabon. 10 perc volt kb. Csatorna, rögös, poros út. De végre alagút! Ott Jürgennek egy kis pihenő, nekem 1,2 km és kb 100 m emelkedő, egy érdekes láp fényképezéséhez. Nem tekertem fel csak kb a ¾-éig. Majd Colombiers, és utána  a szállás keresése. Nem volt mese, víz mellet. Már szürke lett a fekete bicajos táskám, 2-4 mm por a bicajon mindenütt, a kormányon levő fekete telótartó se fekete már. Jó, hogy reggel megnéztem, hol a szállás, mert másképp gondolkodik egy autós, és másképp egy Zsuzsa. Rémlett, hogy merre. Egy kapunyitásra váró autóstól gyorsan megkérdeztem, hol a szálló, hát épp a kapujában álltunk. Kiderült, hogy egy óriási bekerített üdülőhely. Medencéje is van, majd reggel 9-kor nyit :(((Mire megérkeztünk, bezárt. (20 óra) Wifi csak a büfénél. Apartman, kb mint Portoban, csak a háló a galérián van. Ki lehet ülni az előkertbe.

Kongattak, éjfél elmúlt. Jó éjt!

Holnap Beziers, Agde, Sete.   Drága bicajkám, már nagyon kellene olajozni, kicsit törődni vele. A táskámat csak leseprés után hoztam be, tényleg szürke volt a portól. FÚJJJJJJJJJJ

CdM 12. nap

Röviden: kelés szokásos 8 óra, mivel nem volt ennivalónk, kávé keksszel indulásnak, és irány a csatorna. útközben egy marche-nél megálltunk, bevásárlás, majd rögtön a parkolóban 2 joghurt, 2 croiassant eltűnt 2 gyomorban. Ügyesen elértük a csatornát, az állomás is útba esett, ott volt postaláda, Jürgen feladta a lapjait. Kellemes út van minden zsilip előtt és után 10-100 méterig, és ha a csatorna városon megy
 át, akkor van valamennyi sétaútja. aztán jön a nemulass. Amit írtam magányos bicajozási napomon, az mind volt ma. Úttalan út, jelzés sehol, néha csak 20 cm széles, poros, rázós, köves. Ennyit erről. Ha véletlen volt rajta valamikor aszfalt itt-ott, csak rontott rajta. 
A környezet: változatos, csatornapart, töltés,egy sávos aszfaltút....
De: már ciprusok, pineák, új ültetésű csemeték az eddigi platán ill. tölgy vagy tuja után. mikor már nagyon untuk a rázkódást, egy kis országutat próbáltunk. Gyönyörű, élvezetes, van kilátás, jobbra a Pireneusok, balra más vonulatok a távolban. szuper! csakhogy a 2 km aszfaltból 1,75 emelkedő volt szembeszéllel.  Mivel itt sem tudtunk gyorsabban haladni (nem az én könnyű bicajomon múlt!), visszamentünk. Aztán megint és megint. végre elértük Argens-Minervoist, ahol végleg elhagytuk a csatornát, és újra irány a hullámvasút!  Gyönyörű táj, autóforgalom is van bőven. Végül a híres ornaisonsi hidon is feltekerve, már közel volt a szállás. Az esti keregélés és jegyzetelés eredményeként 20km felesleges utat tettünk meg összesen. Így fél 9-re elértük a szállást, ami az Auberge Gekko. Tágas szoba, szép, modern közös konyha, terasz hozzá. A fürdőszoba gyönyörű. 
ennyit mára! Még 2 nap tekerés!

CdM 11. nap

Canal 11 vagy csütörtök

Na kérem, egy laza nap. 35 km, és 10 perc vonatozás.

AUTAN: nem, nem hagytam ki a z betűt, így hívják németül azt az északnyugatra fúvó szelet, ami a tengerről jön. 34 fokot hoz, kellemesen simogat árnyékban. Néha lökdös is :), szokott 80-100 km/órás lökéseket produkálni. No, azért a csatorna mellett szelídebb.

Szokás szerint 10-kor indultunk. Teljesen Jürgeni tempóban: őt zavarja a szél, így 9km/h a menetsebesség, és 1 óra alatt kétszer álltunk meg inni (mármint ő) és egyszer pihenni. Így összejött a 8 km. Ekkor gondoltam úgy, meg különben is, hogy a felvert port ne szívjam, és mivel az én bicajom sokkal fürgébb, (nem a gazdán múlik minden! Egy Jürgeni batárral én sem ficánkolnék!) hát mentem a szokott min 15-ös tempóban, és időnként bevártam. Olykor sms-eztem, appoltam....hadd múljék az idő.

Bram városka tűnt érdekesnek, oda kb 17 km volt az út, hát megnéztük. A templom a középpont, )és igazi körkörös utcák veszik körül. Hát körbetekertük.

A temploma biztosan szép, de oly sötét, hogy én semmit nem láttam, ill alig vmit. Félelmetes!

A maradék 35-40 km-t a szembe szél (én meg a rossz út) miatt közös akarattal vonattal tettük meg. Csakhogy egy ilyen kis helyen nem áll meg minden, még bő 2 órát kellett elidőzni. Belefért egy múzeumlátogatás, ücsörgés.

A vonat 3 lépcsős, a bicajaink far-nehezek. Szerencsére segítettek felhúzni, megtartani, ugyanis már volt másik 2 bicaj a peronon, így be kellett tolni az utastérbe. Hihi! Látni kellett volna némely utas képét, hogy mit képzelünk! Az ajtót meg fogni végig, hogy ne akarjon bezáródni. Leszállásnál segítettek a fiatalemberek. És jött a meglepetés: aluljáró! Lift nincs! Egy kedves fiatal pár (a másik 2 bicajos) megkérdezte, kérünk-e segítséget a lépcsőn. Yes! Én fogtam a bicajom farát, különben sem vészes, így könnyen leszaladtunk vele. Jürgen levett 2 hátizsákot, a bicaja így is majd kétszer olyan nehéz volt, mint az enyém. Szegény srác mondta is, hogy ő nem gyenge, de ez a bicaj.....

nos, megérkeztünk Carcassone-ba. irány a turinfo, térképszerzés. Megviselt a vonatos herce-hurca, mert nem bírtam ékes angolsággal elmondani, hogy szállásunk már van, de hogy odabicajozzunk, egy nagy várostérképre is szükség lenne. Mivel kevertem a némettel, hívott NÉMETÜL beszélő munkatársat, rögtön minden világos lett, még azt is elárultam neki, hogy magyar vagyok egyébként.

Nos, itt van egy régi híd, és egy akkora de akkora vár! Hűha! 3 km-t lehet benne sétálni. Sikerült rávennem Jürgent, hogy este nézzük meg, nem zárják be. Ennek nagy ára lett: du megettük az összes kenyeret! A szállást 21 óráig el kellet foglalni. Így 7 után várból ki, irány a város széle. Szokás szerint ott is van körforgalom, ahol a térképen nincs :)

egy 200 méteres kerülővel simán elértük a hotelt fél 9-kor.

Azóta próbáltam megkeresni a holnapi szállást, ami csak 14 km-re van a csatornától. Ijesztgettem is szegény Mártát, hogy nincs olyan hely, a gmaps lefagyott tőle. Végül osm-ben megtaláltam. Kb 70 km a holnapi táv. Én nem vagyok olyan derülátó, mint Jürgen. Persze, meg fogjuk csinálni. A kérdés a mikorra? Sajnos az út nem egyértelmű, együtt kell haladnunk :((

én du 4-re ott lennék igen kényelmesen!

Nos: a régi szép Canal du Garonne a múlté. Canal most is van, neve Canal du Midi. Csakhogy: itt a bicajút alig van jelölve, igazán csak települések közelében van 3-3 km-nyi sétaút. Különben döngölt föld. Jó poros, köves. Szerencsére nem annyira barázdás, mint a tegnapi rész. Nem túl nagy élvezet. Cserébe a táj egyre szebb: már látszik a Pireneusok, és a másik oldalt a röghegység.

Épp ideje ágyba menni, mire oda jutok, egy óra lesz :( :(

így képet nem kap a kedves olvasó ;(

CdM 9. nap

Ahhhh. Este 23:23 óra.

most kezdem a beszámolót. Reggel nem a csatorna mentén mentünk vissza Montechbe, hanem közös elgondolás alapján a kicsit rövidebb javasolt országúton.

NOS: az első 500 m-en volt bicajsáv. Aztán semmi. 2 sávos országút, nagy forgalommal, 20 cm (túlzok, ebben már a 15 cm csík is benne van!!) padkával, 90 km/h megengedett sebesség, nehéz járművek. Kell több? Az ellenségemnek sem kívánnám. Egy-egy nagy kocsi, olyan giga teherautó, 3,5 m magas...... volt hogy alig fél m-re előzött. Nem mondom ki, mit gondoltam az állatjáról!

Persze akadtak rendes autósok is. Időnként. 13 km, az nekünk bő óra.........huh....

Régen remegett a lábam! Utána fél óra pihenő, 10 dkg csoki. (kettőnknek)

Na, eztán jött a szokásos csatorna, amit én nagyon szeretek, szembe szél, amit élveztem, mert a 32 fok nem érzett annyinak..

Igen ám, de Jürgen sokkal kevésbé szerette, így megmaradt az alig 10 km/h sebességénél. Jajjj!

Fél 1 -től (Montech) fél 3-ig (Grissoles) bírtam a tempót, (ez majdnem 17,5 km!!!) de majd elaludtam közben. Már minden bajom volt.

Innentől mentem a saját tempómban, kényelmes kb 16, és meg-meg vártam Jürgent. St Joriban másfél óra és 12 km után még reménykedett (én nem) hogy 7-re elérjük Toulouset.

66 km-el a hátunk mögött, este fél 9-kor célba értünk. Most itt a nagy kérdés: mennyit nézzek meg Toulouse-ból. Jürgen holnap vonatra ül, nagyon helyes, elfáradt.

Nekem kb 70 km van, plusz a hotel a világ végén. Alszom rá egyet. A vacsi pizza és egy korsónyi Heinecken :)

Ma is volt egy hely, ahol semmi jelzés, út tovább nincs. Hála a szemben jövő bicajosoknak, angolul elmondták, merre menjünk. Sőt meg is mutatták. Érdekes lehet Jürgen franciája, legtöbbször angol választ kap rá.

Na, meg ne ártson, 23:43 van!

CdM 8. nap

mivel nem kapok visszajelzést, hogy tetszik-e vagy sem a feljegyzésem, ma rövid és tömör leszek. Azonkívül végre szeretnék éjfél előtt aludni :)

Indulás: 10 h Moissac

megnéztük még egyszer az apátságot, néhány fotó és bevásárlás, aztán indulás. Kellemes idő, napsütés. Castelsarrasin: városnézés kb 12 órától 13-ig, miután a turinformban beszereztem a várostérképet. A kikötő nagyon szép, Cousto nevét viseli. Egy orangina, dobozos.

Montech következik, 15 h- kor. Itt kellene megtalálni a mellékcsatornát, mely 90 fokos szögben ágazik ki.

Hihetetlen! Figyelve a jelzéseket, túlmentünk. Gyanús volt, egy szemben jövő helyi bicajos úrtól kértünk segítséget. Mondta, vissza, és nehogy átmenjünk a fahídon!!!

Azt odafelé le is fényképeztem. Visszafelé irányból látszott csak a letérés!!!!

eztán jött 4 km szokásos út, St Pierre. Két orangina bánja ottlétünket. Pihenő 16.40-ig.

Utána jött a nemulass: földút, kavicsos, hadd ne részletezzem :)

17.40-re értünk Montauban-ba, a csatorna végéhez. Ott rögtön a Capitanien vagy hogy nevezik (információ a zsilipekről, kikötési lehetőségekről...) -be mentem, és íme, megint kaptunk helyi belvárosi, sőt hallván, hogy hol a szállásunk, az egész városról is térképet, és bejelölte a kedves alig 50-es úr a bicajutunk főbb pontjait. Kb 8 km után meg is érkeztünk a szállásra, F1 hotel. Kellemes, szép, tiszta!!!!!

Az előző F1 nem volt az....

18.50 érkezés. Aztán pakolás, vacsi kinn a ház előtt, kb 30 fok, kellemes, naplemente.

Utána zuhany, hajmosás, már nagyon kellett. Még 10 perc, mire éled a net, aztán jóccakát! Néhány kép Zsunál.

:))))))

Fotók az elmúlt napokból