azaz szombat
Mára kb 40 km volt a terv, meg a szállástól a csatornáig 15 km.
Amit a google mutatott az este, nagyon jó bicajos út volt, semmi forgalom, de aszfaltozott út a földek között. Nagyon örültem neki, mikor is egyszer csak egy vonatsín állta utunkat. Azaz nem is egy, hanem 2 pár, és kerítéssel. Amúgy sem próbáltunk volna nagyon átmenni, mert irtó gyorsak a vonatok. Tettünk néhány száz m kitérőt a sorompóig, cserébe annyival többet kellett egy főúton bicajozni. Aztán át egy kisebb településen , és Vintenac en Minervoisnál elértük a csatornát. Poros, göröngyös út. Le Somail volt a következő megálló: 1-kor indultunk tovább onnan, megettük a nuscrémes akármit. Vettem képeslapot és oranginát. Na, innen kezdve lassult a tempó, eddig 3 óra alatt 20 km-t tettünk meg, pihenővel.
Pinea fenyős és egyébként szép út következett, csak épp nekem biciklizhetetlen volt. Kövek, gyökerek....
Elegem lett a rossz utakból, egy részt országúton mentünk, mert ott vitt az út, majd rövidítettünk,szintén országúton, egészen Le Croisadeig. . Elég nagy volt a forgalom, de viselhetően előztek. Jürgennek nem tetszett, így elváltunk, és országúton mentem 8-10 km-t. Repültem, szálltam! Megegyeztünk, hol találkozunk: Capestang. Mivel alig pár száz m-re voltam onnan, és láttam egy LIDL-t, bementem vásárolni, szétnézni, volt még egy fél órám bőven. Gondoltam, hogy fog örülni Jürgen, hogy bevásároltam. Tekerek ki a parkolóból, mikor ő épp befordul. Hát kiderült, hogy ő is az országúton jött, nem a bicajúton. Állítólag le volt zárva ??
Bementünk a városkába, Capestangba. A templomának gyönyörű színes ablakai voltak, érdemes utána olvasni. Még megnéztük a csatornát is ott, majd ismét országút. Mondtam, hogy szétválhatunk, de átvettem Zsuzsi hajdani útfelismerő szolgáltatását, így Jürgen inkább velem jött.Megnéztük, hogy Poilhes-ig tekerünk, ott az út és a csatorna találkozik. Mire odaértünk, csak azt felejtettem el, hogy ott vissza akarunk menni a csatornához, mert jön egy alagút, ahol a hegyben megy a csatorna, alatta vasút, szintén alagútban, meg az alatt még valami más is. Itt Poilhesben oly szép volt a csatorna rögvest az út mellett, hogy elámulva nekiereszkedtünk egy jó kis lejtőnek!!! végre! Aztán feltűnt, hogy nagyon távolodunk. Ha előre megyünk, szembeszél és utána vissza kell kapaszkodni a vízhez, így visszakapaszkodtunk. A plusz hátival már én is toltam egy darabon. 10 perc volt kb. Csatorna, rögös, poros út. De végre alagút! Ott Jürgennek egy kis pihenő, nekem 1,2 km és kb 100 m emelkedő, egy érdekes láp fényképezéséhez. Nem tekertem fel csak kb a ¾-éig. Majd Colombiers, és utána a szállás keresése. Nem volt mese, víz mellet. Már szürke lett a fekete bicajos táskám, 2-4 mm por a bicajon mindenütt, a kormányon levő fekete telótartó se fekete már. Jó, hogy reggel megnéztem, hol a szállás, mert másképp gondolkodik egy autós, és másképp egy Zsuzsa. Rémlett, hogy merre. Egy kapunyitásra váró autóstól gyorsan megkérdeztem, hol a szálló, hát épp a kapujában álltunk. Kiderült, hogy egy óriási bekerített üdülőhely. Medencéje is van, majd reggel 9-kor nyit :(((Mire megérkeztünk, bezárt. (20 óra) Wifi csak a büfénél. Apartman, kb mint Portoban, csak a háló a galérián van. Ki lehet ülni az előkertbe.
Kongattak, éjfél elmúlt. Jó éjt!
Holnap Beziers, Agde, Sete. Drága bicajkám, már nagyon kellene olajozni, kicsit törődni vele. A táskámat csak leseprés után hoztam be, tényleg szürke volt a portól. FÚJJJJJJJJJJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése