Loire menti 4. bejegyzés

Az eddigi 2 nap 123 km, ma + 77km.

Ma nem tévedtünk el, Angerstől vissza kellett térni a Loire-völgyhöz, ez szép kellemes út volt. Aztán irány Saumur. Az egyik településen Saumur droit és Saumur gauche volt kiírva. Zsuzsi már tudta volna, mi ez, nekem nem esett le. Választottuk az egyiket, mondván, az több településen visz át, nem a túloldali folyóparton megy végig, ahol csak 1 falu van. Én láttam a térképen > < jeleket, ok. Aztán nekiindultunk. Erősen kellett a rásegítés, pedig még a településen voltunk. Szóltam Jürgennek: tele van-e az aksija, mert kellene. Végignézte a térképet, és átmentünk a simább terepre, a másik oldalra. Ott változatos utunk volt: 20 cm-es ösvény, majd kettő egymás mellett, ugyanez némi aszfalttal.... de szépen beértünk Saumurba, ahol a hídon kellett átmenni. Ez olyan ám itt, mintha 3-4 budapesti hidat tennél sorba egymás után. Irtó hosszú, mert kis ág, aztán árterület, majd sziget, majd főág.....

De nagyon jól megcsinálták, a z autópályától teljesen külön, elzárt sáv, a híd egyik szélén, kb 3m széles és egy része még üvegfallal is el van látva, hogy csendes legyen.

A szállást ügyesen megtaláltam, a telefonon a google odavezet, csak hagyni kell neki időt, hogy letöltse. Úgyhogy este 6-kor bementünk, azaz tekertünk a városba megnézni a Chateu-t, már zárva volt, de szép kilátás. Az óvárost kihagytuk, nem lehet mindent megnézni. Hazafelé egy Mc Donaldsban vacsiztunk, volt szerencsém vmi halburgert választani, de finom volt. Aztán „haza” bicaj, a Premiere Classe hotelbe. Minden szoba a szabadba nyílik, 2 oldaláról az épületnek, 3 szintes, külső lépcső visz fel. Az ágy végénél van 30 cm, hogy átmenj a túloldalra vagy a fürdőszobához. Szóval alvásra találták ki.

Találkoztunk egy türelmetlen vagy hülye autóssal: képzeljétek, dudált a bicajosokra. Elfelejtettem megnézni, melyik nemzetből való, mert a franciák türelmesek, 20-al döcögnek utánad. Láttam egy helyi bicajost is, aki egy osztatlan úton (nincs felezővonal vagy pötty se, mert keskeny) úgy beintett egy autósnak, mert úgy előzte J-t, hogy ő szembejőve egyvonalban volt vele. Elfértek, de illetlenség!

Nos, jól esett az ágy, nem kellett ringatni.

Szerda, aug 15.

Jót aludtunk, fél 9 után ébredtem másodjára. Akkor elkezdtem motozni, J is felébredt. 10 körül el is indultunk, most Saumurban egy másik hídon mentünk át, hogy a turinformnál térképet szerezzek. Átmentünk a hídon, kicsit tovább is, megkérdeztem vkit, hol az Info? Már ott kellett volna lennie, hisz térkép szerint a folyó túloldalán, közel a hídhoz. Mondja, egyenest előre, át a hídon, majd jobbra. Persze, hisz egy híd nem híd, szigeten voltunk....

aztán szépen elbicajoztunk a Vienne folyó torkolatáig, azon kicsit túl, és onnan a Vienne mentén. Útközben láttunk egy pékséget, J. bement, a bicajokat falnak támasztottuk. A kézifék támaszkodása megtartja a bicajt, a sok súly másképp elhúzza. Fél perc, nyílik egy ablak, 40-es férfi kihajol: madam, no velo... és mutatja, ne támasszam a falhoz. Ok, tartom. Újabb fél perc, az emeletről kinéz egy siheder: madam, no velo....és mutatja a Jürgenét. Én visszamutogattam, hogy a sajátom fogom, nincs több kezem, rögtön jön a másik bicaj tulaja....kicsit még erősködött, megjegyezte/kérdezte aleman vagyok-e, és eltűnt.

Loire menti nr3. bejegyzés

Kedveseim!

Jól beharangoztam, hogy mindennap hírt adok aznapi utunkról. Hát, ez nem sikerült. Ugyanis ha későn 20-21.30 körül érkeztünk a szállásra, pakolás, vacsora, ami nem 5 perc, tennivalók, és már éjfél is van. Kelés rendre 7.30-kor. Ez azt jelenti, általában 10-kor el is indulunk.

Akkor visszafelé: ma Orangeban ébredtünk, Access hotel. Szuper, mert volt egy csöppnyi berendezett konyharésze, így tegnap este bolognai spagettit ettünk.

A napot legnagyobb félelmemre az orleansi történeti /elmi és archeológiai múzeumban kezdtük. (10.30) Először is, mivel múzeum, 65 év felett kedvezményes jegy jár. Másodszor egyből 3 múzeumba szólt, 3 euróért. A múzeum épülete gyönyörű, de picike. Két emeletes, emeletenként 3-3 szobával. Neten megnéztem róla képeket, és vártam, mikor jön már a sok figura. Hát, egy 20x30 cm-es helyen elfértek.

Következő a katedrális volt, amit tegnap már megcsodáltunk, körbe és bejártunk. GYÖNYÖRŰ. Az utikönyvem írja, hogy fel lehet menni a tornyába, 241 lépcső. Mellette van a turinfo, bementem, megkérdeztem, hát, naponta egyszer, tíztől lehet felmenni.

Tanulság: ha valahova megérkezünk, előbb a turinfot kell megkeresni!!!!!!! tegnap du 4-kor már a városban voltunk, csak lepakoltunk a szálláson. Így 6 után értünk vissza .

Ezután mivel egy kis csinos térképet kaptunk, nem egy lepedőt, bejártuk (kerekeztük) a régi negyedet, szűk utcák, fagerendás házak, majd a második múzeum: Jeanne d'Arc házába értünk. Ott videofilmet lehet megnézni egyetlen teremben az életéről.

Még kérésemre visszatekertünk a szobrához, ami egy jó nagy tér közepén áll. Nagyon szép hely, a Loire hídjához egy olyan sugárút vezet, ahol egyforma stílusú házak vannak végig, alul boltíves árkáddal. Kb 1 km hosszan. A villamos érdekes, az út közepén megy, csilingel sokat, mert kanyarodik, merőlegesen keresztezi a másikat....

Majd egy körül nekiindultunk mai rövid távunknak: Jargeau. 4,5 ezres csinos kisváros a Loire bal partján, hatalmas, szép templommal. Zuhanyzás után tettünk egy kört a környéken, felfedeztük a túloldali kisvárost is , de útközben egy bicaj kereskedés-bérlésnél felfújtattuk a gumijainkat. Nagyon kedves hapsi volt, mondta: a levegő ingyen van.

Az Auchanban vásároltunk, sokkal olcsóbb, mint a Carrefour.

Most J. képeslapokat ír, én meg ezt. Ez végre egy laza nap, kellett már.

A mai út gyönyörű volt: egy része a töltésen, majd egy szigetfélére vezetett az út, jobbról víz, balról is. Nem lehet leírni, milyen gyönyörű és változatos a Loire. A sok homokpadot kihasználják, játszótér, stb, egyszerűen élnek rajtuk. Sok madarat is lehet látni, legtöbbször sirályt, máshol hattyút, kócsagot, szürke gémet. És nem teljes a lista!!!!

Útközben meg szoktunk állni piknikezni: sok helyen vannak padok asztallal, szemetessel, pihenőhelynek. Ezeket is használják a franciák, nagy élet van a szabadban.

A piknikünk a következő: előveszem a piros orkán anyagot, az kerül az asztalra. Aztán a nálunk levő bagett a piros kockás konyharuhára, a zöld szigetelő tasiban (2 l) a kolbasz, sajt, olasz sonka, leheletvékony, ritkán ementáli sajt is, külön uborka, retek, néha paradicsom, esetleg banán. Kényelmesen elköltjük soron lévő étkezésünket. Aztán összepakolva és elrakva a maradékot, irány tovább. J. fröccsöt iszik sima vizecskével, én vizecskét.

Általában naponta pótolni kell a készletet, akkor 2-3 sör, 1 üveg fehérbor is kerül.

Ahogy egyre beljebb haladunk, minden sárgább, barnább, porosabb.

Az irány aszerint lett választva, hogy általában nyugati szél fúj, és ne kellejen széllel szembe bicajozni. Hááát: egy hete délután feltámad a szembe szél, ma már déltől kedve fújt.

Már 11 napja úton vagyunk, még 3 nap bicajozás lesz.

Tanulság: Ma a turinfoban kiderült, hogy ha a folyásirányban haladnánk, akkor jó pár eurót lehet spórolni az előre váltott kastélybelépőkből, de csak a folyásirány mentén.

Kész vannak a képeslapok, vége a mesémnek.

Loire menti nr.2.

Hahóó! Varadesben egy régi kúria kis lakása volt a szállásunk. Érdekes volt, hogy mikro, hűtő volt, de csak 2 pohár, 2 bögre teának és semmi tányér, evőeszköz. Akkor minek a vízforraló és a mikro? Különben jól aludtam, kivéve a hajnali szúnyoglátogatást. Reggelit kértünk, 1€ volt az ára. Igazi francia reggeli, bagett, kalács, pici vaj és 3 -féle lekvár. Meg kávé persze. Elmúlt 9 óra, mire elindultunk. Jürgen kiszámolta, hogy az 50 km-t kb 4-5 óra alatt megtesszük. Majdnem: 4-5 felé járt, mire megérkeztünk. Napközben kaptunk 2 záport, hirtelen jöttek, az elsőnél épp egy pihenőben voltunk, és volt esőbeálló. Jó 5 perc múlva el is állt a zuhé, mehettünk tovább. A második is érdekes volt, megálltunk egy az útfélen lévő hatalmas sziklát fényképezni, és már csepegett is. Aztán esett rendesen. Szerencsére csak annyi, hogy fa alá állva, nem áztunk el. Ez tovább tartott, űjra rákezdett, majd elvonult és 5 perc múlva sütött a nap. Kellemes idő volt ma is, 20-25 fok körül. Milyen volt az út? Változatos, kellemes, időnként izgalmas. Én másodiknak tekerek, hagyom érvényesülni Jürgent. Időnként lemaradok, mert nézek vmit, vagy fényképezek, vagy egyszerűen nem azonos a tempónk. Így esett, hogy egy kanyarnál többen álltak, épp ott, ahol nekünk egyenesen kellett volna mennünk. Látom tőlem kb 70 m-re Jürgent továbbmenni az úton. Rásegítő bekapcs, csangetés, tekerés.....kb 500 m után utolértem. Szerencsére ezen az úton is kijutottunk a kívánt útra. A jelölés egyébként egyértelmű és jó, csak figyelni kell, nem szabad elmerengeni vagy a bicajt piszkálni. A Loire? Hát, hihetetlen! Annyi sziget, zátony, turzás, stb, rengeteg mellékág, leírhatatlan! Gyönyörű, nem unalmas. Ma kb 3 órát az egyik szigeten tekertünk. Mintha egy gát aszfaltozott teteje lenne. Szóval délutánra Angersbe érkeztünk. Már előtte is tanácskoztunk, merre kellene menni, de végül az Osm segített minden kerülő nélkül elérni a szállást, ami az óváros szélén van egy 154 ezer lakosú városban. Megnéztük a dómot, ami nagyon szép, illetve szép fa és üvegmunkák vannak benne, de engem nem kapott meg, a tegnapi jobban tetszett. Itt van az anjouk csuda vára, 17 db körbástyával. Jót sétáltunk az óvárosban, majd hazafelé az első „nyilvános” vacsorát ettük, valami imbiszben, én indiai csirkét nem épp pitában, de kb, Jürgen vmi burgert. Mindkettőhöz volt jó adag sült krumpli is meg kóla. Mi volt a legszebb ma: sok szép , olykor hosszú híd, a Loire sok arca, hogy valóban Loire-völgy, azaz egyik oldalon magas sziklák, mellette vasút, kicsit lejjebb a bicajút, majd rézsü, és ott a loire. Vagy a másik oldalon látszottak a sziklák. Időnként kiszélesedik a táj, kukoricások, kiskertek, stb. Angers nem a Loire patján, hanem a Maine partján fekszik. Holnapi cél Saumur, egy jóval kisebb városka. Most a 3. emeleten van a szobánk, az utcára néz. Szemben egy Delirium-Cafe van, előtte az utcán sok fiatal nagy hanggal. Majdcsak elcsendesednek. Vettem egy üveg francia vörösbort... levegőztetni kell, anélkül nem ízlik.... :((((((

Loire menti biciklitúra 2018 /1.

Újra úton!!!!!

Nem ez az első a Dráva menti út óta, de a következő bicajtúra.

Sok-sok vívódás után mégis az e-bike-t választottam a Jürgen mutatta lehetőségek közül.

Hát, ez már más világ! Azonban haladjunk csak szép lassan sorjában!

Aug 10-én indultam Debrecenből Párizsba repülővel. Ott várt Jürgen, onnan utaztunk a Pandával

Le Mans-ba. Némi kerülővel, hogy ne kelljen a Párizs körüli körgyűrűkön átvergődni, annál is inkább, mert Tom-Tom már nagyon öreg, 87 hónapja nem frissültek a térképei. (ő a Navigátor)

Néha szerinte a mezőn átvágtunk, mert ahol mutatta, ott nem volt út, ahol út volt, azt nem ismerte. De szerencsésen megérkeztünk, igaz nem az általa megadott szintidőre, annál jóval később, mert Panda úr max 110-el megy, ha nagyon muszáj. Különben kb 90 a rendes utazósebessége. Szerencsére a portás a szálláson (Mister Bed Le Mans) nem ment el 21 órakor, bár sikerült vele telefonon egyeztetni. A szállás szokásos, a szobában benn a wc-zuhany kézmosó komplex, amiben megfordulni is alig tudsz, de bent van!

Ott vacsoráztunk,mármint nem a wc-ben, hanem a szobában, egy szék volt az asztal, az ágyak végén ülve, gyulai, paprika, és aldis perec, mivel kenyerünk nem volt. De kupica unicum és 1 sör (összesen) és kevés fehér bor azért akadt. Reggeli hasonló, forró kávéval, hála a vízforralómnak! (meg a nescafenak, a la arabica)

Ismét autó, és a városnak van egy gyönyörű dómja, gyönyörű óvárosa, régi falak....hatalmas és nagyon szép. Azt megnéztük, majd kb 300 km Nantesig. Angers utáni pihenőtől én vezettem végig. Volt nagy dugó, alig 20 km/ h-val haladtunk időnként, ha haladtunk, sokáig tartott. Nantesban szállás nagyon szuper, és nem drágább, mint az előző. Campanille Nantes Centre. Szuper! Akkora fürdőszoba, hogy forogni is lehet benne! A bejáratnál akasztók, polcok, cipősfiók! Az asztalon vízforraló, 2 teafilter és kávé (arabica) tejszín, cukor. Persze személyenként 1 adagocska. De hozzá to go pohár :)

Megérkezés, kipakolás után kerestünk parkolóhelyet a kocsinak, ahol bő 2 hétig lehet. Hála Zsuzsika szemfülességének, 100 m után ott kívánkoztak a lehetőségek. Bicajt le, cuccok szétválogatni, mi marad a kocsiban, mi jön velünk az útra. Kocsi leparkolva, aksi lecsatolva, ok. Elmentünk bevásárolni a szemközti Marche-ba, majd bicajpróba. Nantesben van egy szép dóm, meg egy régi kekszgyár érdekes tornya. Az LU kekszgyár, 2000 óta nem működik. A dóm után (ami már zárva volt), megnéztük a Chateu-t is, a belső udvarára be lehetett menni, nagyon szép, körben vizesárok, igazi felnyitható híd a bejáratnál. Hazafelé elhagytuk egymást. Ugyanis Nantesban ahol mi jártunk, a közút a következő: járda, szegély után bicajút, mindkét oldalon, zöld nyíl jelzi a haladási irányt. Aztán szegély, egy sáv autóknak, majd kicsit magasabban autóbuszsáv, mindkét irányba külön-külön, középen kicsi zöld, és a szimmetrikus párja: busz, autó, bicaj, gyalogos. A körforgalomnál és kereszteződésekben elég fura, de el lehet igazodni. Mivel át kellett kerekezni a Loire 2 ágán is, az 2 híd. Az egyiken építkezés miatt a busz és a bicajsáv lezárva. Hazafelé tehát választani lehetett: a bicajsávon a rossz oldalon, vagy az autók között. Jürgen amikor a sávunk elfogyott, átvágott a szemközti bicajsávra, a szembejövő autók szépen megvárták, míg átmegy. Én, mivel utána kerekeztem, láttam a szembejövőket, így maradtam a helyes oldalon, az egyetlen sávban, bekapcsoltam a rásegítőt, és szépen kb 23-al végigjöttem a hídon, utána ki a bicajsávba, mikor már újra volt. Itt az autósok partnernek tekintik a bicajost, nem dudálnak, rendesen, 1,5 m-re kikerülik. Ha kell, cammognak utána. A bicajsávon megálltam, vártam Jürgent, figyeltem a túloldalt. Nem jött. Átmentem (gyalogosan) a zebrán, és elé mentem addig, ahol elhagytuk egymást. Sehol. Előkaptam a telefonomat, megcsörgettem: mailbox. Visszafordultam, szép lassan gurultam a szálláshoz, újra telefon: mailbox. Leparkoltam a járdán a szállás előtt. Pár perc múlva csörög a telefonom: Jürgen kérdi, mi van velem? Minden ok? Nos, nemsoká ő is megérkezett. Ő nem észlelte, hol hagytuk el egymást, és visszább ment engem keresni. Ezért nem találtuk meg hamarabb egymást. Minden jó, ha a vége jó. Jó, hogy itt vagyok, minden napra jut apró ötlet, jótett. :)

Vacsora a szobában, már francia penészes sajt és uborka is adódott hozzá.

Ma reggel fél 8-as kelés (tegnap 8 volt, mert kb éjfélre vackoltunk el) és reggeli a szobában után bicajra pajti! Na, ez kicsit lassan ment,(nem énrám kellett várni) de nem rohanunk. 10-kor gurultunk.

Bajszi, figyelj! Nem rohanunk, visszafogott tempó!!!!!!

Ma tehát Loire mente, elindultunk a forrás felé, mondván, itt nyugatról fúj a szél és rajtam kívül kevesen szeretik a szembeszelet. Igaz, így kissé emelkedünk, de állandóan.

Hát, a Loire Európa egyetlen nem szabályozott folyója. Gyönyörű! Változatos, sokféle, érdekes, hol szűk, hol terebélyes, hol nem is látod, sok helyen szigetet alkot. Folyami homok a környezeteés a medre, sódernek mondanám magyarul. Mégis megnő benne a gaz, a fa, stb. Sok helyen fólia alatt öntözve termelnek vmit a sóderben, helyenként trágyázzák is. Ha holnap találkozunk még ilyen hellyel, megállok, közel megyek, mi nőhet ott.

Néhány szó a bicajról: okos döntés volt. Jön egy emelkedő: rásegítő bekapcs, és zzzzz már fenn is vagyok. Ha bármi miatt (fénykép) lemaradnék, bekapcs, akkor 25-tel húzok Jürgen után. Rásegítő nélkül azért kicsit combosabb mint a rendes bicaj, gyűrni kell, hogy menjen. Az emelkedő kb lehetetlen nélküle, pedig most nem nehéz a cuccom. (kb 10 kg ?)

La Varenne-ben volt egy kastély, fenn a falu fölött. Felszaladtunk, de ott csak temlom volt. Kissé lejjebb bejutottunk a gazdasági részbe, ahol az egykori tulaj fia nyakkendőben üldögélt az udvaron, vele beszéltünk!!!

na, ennyi mára, irány az ágy!