Canal 11 vagy csütörtök
Na kérem, egy laza nap. 35 km, és 10 perc vonatozás.
AUTAN: nem, nem hagytam ki a z betűt, így hívják németül azt az északnyugatra fúvó szelet, ami a tengerről jön. 34 fokot hoz, kellemesen simogat árnyékban. Néha lökdös is :), szokott 80-100 km/órás lökéseket produkálni. No, azért a csatorna mellett szelídebb.
Szokás szerint 10-kor indultunk. Teljesen Jürgeni tempóban: őt zavarja a szél, így 9km/h a menetsebesség, és 1 óra alatt kétszer álltunk meg inni (mármint ő) és egyszer pihenni. Így összejött a 8 km. Ekkor gondoltam úgy, meg különben is, hogy a felvert port ne szívjam, és mivel az én bicajom sokkal fürgébb, (nem a gazdán múlik minden! Egy Jürgeni batárral én sem ficánkolnék!) hát mentem a szokott min 15-ös tempóban, és időnként bevártam. Olykor sms-eztem, appoltam....hadd múljék az idő.
Bram városka tűnt érdekesnek, oda kb 17 km volt az út, hát megnéztük. A templom a középpont, )és igazi körkörös utcák veszik körül. Hát körbetekertük.
A temploma biztosan szép, de oly sötét, hogy én semmit nem láttam, ill alig vmit. Félelmetes!
A maradék 35-40 km-t a szembe szél (én meg a rossz út) miatt közös akarattal vonattal tettük meg. Csakhogy egy ilyen kis helyen nem áll meg minden, még bő 2 órát kellett elidőzni. Belefért egy múzeumlátogatás, ücsörgés.
A vonat 3 lépcsős, a bicajaink far-nehezek. Szerencsére segítettek felhúzni, megtartani, ugyanis már volt másik 2 bicaj a peronon, így be kellett tolni az utastérbe. Hihi! Látni kellett volna némely utas képét, hogy mit képzelünk! Az ajtót meg fogni végig, hogy ne akarjon bezáródni. Leszállásnál segítettek a fiatalemberek. És jött a meglepetés: aluljáró! Lift nincs! Egy kedves fiatal pár (a másik 2 bicajos) megkérdezte, kérünk-e segítséget a lépcsőn. Yes! Én fogtam a bicajom farát, különben sem vészes, így könnyen leszaladtunk vele. Jürgen levett 2 hátizsákot, a bicaja így is majd kétszer olyan nehéz volt, mint az enyém. Szegény srác mondta is, hogy ő nem gyenge, de ez a bicaj.....
nos, megérkeztünk Carcassone-ba. irány a turinfo, térképszerzés. Megviselt a vonatos herce-hurca, mert nem bírtam ékes angolsággal elmondani, hogy szállásunk már van, de hogy odabicajozzunk, egy nagy várostérképre is szükség lenne. Mivel kevertem a némettel, hívott NÉMETÜL beszélő munkatársat, rögtön minden világos lett, még azt is elárultam neki, hogy magyar vagyok egyébként.
Nos, itt van egy régi híd, és egy akkora de akkora vár! Hűha! 3 km-t lehet benne sétálni. Sikerült rávennem Jürgent, hogy este nézzük meg, nem zárják be. Ennek nagy ára lett: du megettük az összes kenyeret! A szállást 21 óráig el kellet foglalni. Így 7 után várból ki, irány a város széle. Szokás szerint ott is van körforgalom, ahol a térképen nincs :)
egy 200 méteres kerülővel simán elértük a hotelt fél 9-kor.
Azóta próbáltam megkeresni a holnapi szállást, ami csak 14 km-re van a csatornától. Ijesztgettem is szegény Mártát, hogy nincs olyan hely, a gmaps lefagyott tőle. Végül osm-ben megtaláltam. Kb 70 km a holnapi táv. Én nem vagyok olyan derülátó, mint Jürgen. Persze, meg fogjuk csinálni. A kérdés a mikorra? Sajnos az út nem egyértelmű, együtt kell haladnunk :((
én du 4-re ott lennék igen kényelmesen!
Nos: a régi szép Canal du Garonne a múlté. Canal most is van, neve Canal du Midi. Csakhogy: itt a bicajút alig van jelölve, igazán csak települések közelében van 3-3 km-nyi sétaút. Különben döngölt föld. Jó poros, köves. Szerencsére nem annyira barázdás, mint a tegnapi rész. Nem túl nagy élvezet. Cserébe a táj egyre szebb: már látszik a Pireneusok, és a másik oldalt a röghegység.
Épp ideje ágyba menni, mire oda jutok, egy óra lesz :( :(
így képet nem kap a kedves olvasó ;(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése