CdM 5. nap

Reggel a fél 9-es reggeli után, ((igazi croissant, aszalt szilva és sárgabarack, kávé, tej, tea, tálka friss gyümölcs,(barack, dinnye,alma) narancsjuice, vaj, lekvárok, baguette, és tálka joghurt.) amit kényelmesen elfogyasztottunk, végül is 10-kor útra keltünk. Kb 500 méterre voltunk a bicajúttól. Egyszerű, szép út vitt Sauveterre-de-Guyenne-be. Ott megnéztük a városkát. Majd nekiindultunk a jelzett bicajuton, ami Monsegurt jelölte. Csak arra nem jöttünk rá azonnal (bevallom) , hogy az eleje jó irányba visz, de majd le kell térni róla. Mielőtt hagytam volna magam egy rossz útra navigálni, leültettem Jürgent, és visszaszaladtam a pár száz méterre levő Turinformba, ahol egy kedves fiatalember elmondta, hogy majd kb 15 km után lesz a leágazás, és adott térképet is, szépen bejelölve, merre kell menni. Lelkemre kötötte, hogy sok-sok vizet vigyek, mert az út fel-le, fel-le visz. (jajj, meséltem, hogy tegnap egy másik turinformban egy nagyon szimpatikus fiatalembertől kértem térképet, s ékes angolommal elmondtam, hogy mi van, ha vége a térképnek, mire kaptam a következő etapról is, sőt, egész az út végéig térképet! :)

Na, szóval ez a fiatalember, bár nem volt olyan sármos, de jól útbaigazított. Kb 1 óra lehetett. S jöttek a hegyek, völgyek. 35 km/h -nál már nagyon húztam a fékeket, de elég jól fellendített a következő emelkedőn. Ott szépen bevártam Jürgent, aki tolta nehéz bicaját. S ez így ment du 5 óráig, mikor is végre elértük a Garonne-csatorna elejét, La Réole-ban.

Ott Zsuzsika (azaz én) ismét bement a 20m-re levő tuinformba, ahol egy hölgy, aki alig tudott angolul, de szépen térképen és a valóságban is megmutatta, hogy ezen az utcán le-le-le (az iroda ajtótól 10 m-re) a Garonne folyóig, át a hídon, itt egy kis fénymásolat, hogyan tovább a csatornáig.

Na, az a le-le-le, az betett. Kb bő 30 fokos lejtő, csúszós gránit vagy milyen köveken. Én biza nem ültem fel a bicajra! Nem volt hosszú, kb 50 m. Aztán a csatorna előtt már Jürgen elővette a kompas-t, nem hivén nekem. Pedig de.

Végre csatorna. Semmi jel, hogy jobbra vagy balra menj. Aztán egy tó, hajókikötő....

Na, ott mondták, hogy meg kell kerülni a tavat. És aztán lett ismét jelzés. Zsilipek, hajók, kereszteződések, tovább, tovább. Fél 7-kor irtó nagy szél támadt, ami a csatorna menti platánfák tetejét cibálta, lenn hullott a sok levél, és nagy por lett. Ez kb 7-ig tartott. Aztán megint nem hitt nekem kedves társam, hogy még mindig előre kell menni, menni, menni, azaz bicajozni. Egy kedves nagypapához mentem oda, s mivel angolul köszöntöttem, rögtön angol választ is kaptam, s megerősített pillanatnyi helyzetünk hollétében. A következő zsilipig mentünk, ott ki az országútra. Ismét semmi jel. Egy autós hapsira , aki uott akart kifordulni, esdeklőn néztem, mire lehúzta a jobboldali ablakot, s mondta, hogy egyenest, majd jobbra lesz Marmande, ahol a hotelünk van. Még jó, hogy a távolságra nem kérdeztünk rá. Kb 10 km volt, főút melleti sávban.

De végül szépen épen este 8-kor megtaláltuk az Ibis hotelt. Kb 70 km volt a mai táv, amit én nagyon élveztem, egy körtét ettem reggeli óta, meg sok vizet ittam. Farkaséhesen mentünk a kb 1 km-re levő mekibe.

Gyönyörű tájak, szép utak, szép vidék, nagyon élveztem a mai napot.

Előző éjjel nyitott erkélyajtónál aludtunk, kinn kb 12 fok volt reggel fél 8-kor, jót pihentem. Jó levegő, hűvös...

no, elég már, ugye?

Ja, napközben 25-32-34 fok volt árnyékban. Nem fáztunk. Képek majd holnap.

CdM 4. nap

Ma végre BICIKLI!!!!!

Jól kiszúrtam magammal. Este sokáig kerestem, jegyzeteltem, hogyan lehet a hoteltől eljutni a bicajútra. 

Csakhogy: mivel a kocsit máshol parkoltuk le, így nem onnan indultunk :)

Sebaj, felesleges munka. 

Egy bicajos eligazított, merre induljunk, onnan pedig már jól jelölt úton mentünk először Bordeauxba, (9km) majd tovább a bicajúton Domaine Capiet felé. Ez egy csodás magánpanzió, igazi vidéki francia stílusban. Egy kb 30 év körüli lány és az anyja működteti. A lány webdesigner egyébként. szóval máris a szálláson vagyunk. Nagyon szép vidéki ház, szép kert, jacuzzi....

A szoba a kastélybeli kék szobára emlékeztet: picur fürdőszoba, minden fából, kék függöny elválasztó. De: első emelet: erkély, ki lehet ülni, zsalugáter a nap ellen, belül mélypiros sötétítő és minden más kék. Megtaláltam álmaim vízforralóját is!

kicsi, kedves, kék.

Na, ideje visszatérni a bicajozáshoz. 

Az útbaigazítás után rájöttünk, hogy ahol eddig autóval utaztunk, a bicajút annak a szélén vezet. 50 cm sáv. Jürgen ment elől, nem zavarta holmi piros közlekedési lámpa, az sem, hogy az út baloldalán ment a bicajsávban . Én amit tudtam, átváltottam a jobboldali sávra, és néha figyelembe vettem a piros jelzést is. 

Aztán elértük a villamos vonalát. Először egy körforgalom megzavart, és kb 100 métert az ellenkező irányba mentünk, (az én hibám, az én hibám...) de hamar feltűnt, így a megfelelő irányba folytattuk utunkat. Amikor Bordeauxban a hídhoz értünk, onnan egyértelmű volt az út meg a jelzés is. 

Kellemes, jó úton haladtunk sokáig. 

Kb Creontól itt is a régi vasútvonal helyén vezet a bicajút. Szuper! 

Ha össze kellene hasonlítanom az Alpok-Adria vonallal, az szélesebb jóval. Itt épp elfér két szemközt jövő kerékpáros, de az út jó minőségű, élvezet rajta bicajozni. A táj is szép, sokszor erdők, de a végén már szőlőültetvények is. 

A nap fénypontja: mivel Jürgen bicajának váltója önálló életre kelt még a dűnéknél, és oldalt fityegett, próbálta/m visszatenni. Ment is egy sebességben, ami sík vidéken épp jó volt. Ma azonban az emelkedőknél, ami főleg alattomos, alig látszik, de folyton emelkedik formában jelentkezett, nagyon szenvedett, tolnia kellett. Erre megsajnálván felhívtam Zoli fiamat, aki egy perc alatt elmondta a váltó csínját-bínját, megálltunk, megigazítottam, és aranykezemmel sikerült életre keltenem a váltót!!!  Működik!

Meglátogattunk egy régi szép apátságot is: La Sauve-ban. gyönyörű lehetett valamikor, a maradványai ma is csodásak.

Reggel fél 9-kor reggeli, eddig mindig hideget ettünk. Jó éjt! Nyitott ablak éjszakára! Juhé, szuper!

Canal du midi 3 - Bordeaux

Bordeaux városnézés

Háááát...

Szóval nem nyűgözett le. Vannak nagyon szép házak, házsorok, de az utcák mocskosak, piszkosak és nagyon kevés a zöld. A közterek is vagy kővel, vagy kaviccsal vannak borítva, mocskosak, és sehol egy pad, vagy alig.

Az időjárás tökéletes volt városnézéshez, kb 25 fok, felhős ég.

Nagyon szép az Opera, bementünk, megnéztük. Gyönyörű belülről. 

Időhiány miatt nem sorolom fel a templomokat, melyeket megnéztünk. Egy volt közülük számomra nagyon szép, a többi csak részben.

Megmaradtak egykori városkapuk, ezek közül kettő csodálatos: a Nagy Harang torony és a másik (hogy is hívják) gyönyörű volt. Van egy harmadik is, semmi különös.

A villamos szép csendben jár, ügyesen P+R kártyát vettünk, csúcsforgalomban tömve. Három villamosvonal van, A,B és C.

Utcazenét is hallottunk. A Garrone folyó partján sokan sétálnak, itt-ott tömeg is volt. A folyóparton is csak a fűre ülhetsz.

Ennyit Bordeauxról.

Canal du midi 2

Ma a cél a dűnék! La Dune du Pilat

Ez azt jelenti, hogy 3 km hosszú, 500 m széles és kb 110-150 m magas, széltől függően. 30-40 fokos szögben hajlik a vízszinteshez. Élvezet és nehéz rajta gyalogolni, természetesen mezítláb.  Ennyi maradt párhuzamosan a tengerparttal. A többit megkötötték fenyővel, fűvel. Bordeauxtól kb 60-70 km-re van, Arcachon irányába. Autópálya és autóút visz oda. Tom-tom, az ügyeletes gps néha forgalmi dugók miatt gyorsabb útra térített. Ja. 50 méterenként lámpa és általában 30-as tábla. Még jó, hogy nyár van és ráérünk, így tudomásul vettük, ha csak araszoltunk. Az időjárás az évszaknak megfelelő: a kocsiban 35-37,3 fok szokott lenni menet közben. Megunván az araszolást, leparkoltunk egy lejáró utáni félreeső helyen, és előszedtük a bicajokat.

Szegénykém! Megviselte az utazás! Nem a mostani, valószínű még a tavalyi vonatozás! A fék hűtőbordáján leheletnyi egyenetlenség keletkezett, ami pici zajt csap tekeréskor. A szívem majd meghasad! Az ülést majd feljebb kell húzni, a kitámasztó meglazult, a fékekkel nem vagyok megelégedve. Tudom, hogy sosem volt rajta satufékem, mint az otthonin, de most nem tetszik. Holnap megadjusztálom, ha tudom.

Este 8-ra megvacsiztunk, és kitört rajtam a fáradtság. Na ja, hiszen felmásztam a dűnére, aztán végig rajta, persze hullámos, majd le a tengerig, ki ne maradjon az Atlanti óceán vize a lábáztatásból, majd újra felkapaszkodtam, és lemásztam a másik oldalon. 3 órán át, 1-től négyig, nehogy fázzak:)))))

Azért szuper volt! Nagyon élveztem, csak éjjel meleg van, mert igen, ráadásul földszinti a szoba, és csak résnyire nyitunk ablakot.

Ja, az étkezések a reggeli és a vacsora. Öregúr közben lelépett, míg én a dűnét jártam, akár ehetett is:)     Nem kérdeztem. Majd holnap talán jobb lesz, elég vizem is lesz, erre vigyázok!

Biciklizés Franciaországban 1.

Az élet nem áll meg, Zsuzsamama nem nyughat, a nyár még tart, a nyugdíj örök, szóval most következnek a Canal du Midi biciklitúra beszámolói.
Bordeaux-Sete kb az útvonal, vagyis Franciaország déli részén keresztbe, tengertől tengerig, egy csatorna mentén.
A szerkesztő itthon pukkadozik az irigységtől, bosszúból korrektura nélkül teszi fel a bejegyzéseket :D

Ott kezdődik az egész, hogy ¾ 4 kor kelés. 4.40 indulás, virágok, lakás rendben. 4.52-es villanyos elvisz a Nagyállomásig. 5.20-as Airport busz kivisz a debreceni híres reptérre. A lübeckihez tudnám hasonlítani, bár minden kőből van. Hosszú sor a bőröndfeladásig, majd rendes biztonsági ellenőrzés: tapizás, cipő le, még a talpamat is megnézték. Szegényes, kicsi várakozóhely, pici bolt, bár Unicum volt, amit nem vettem 3690 Ft-ért. 7.10-re mindenki a repülőn ült, de az csak 7.30-kor indult. Már addig is volt jó néhány üvöltős gyerek, de a repülőn az én soromban a másik oldalon 3 is. "Nem akarom",--- stb, de jó hangosan. Eszter, Dani és Gabi. Ez utóbbi kiállhatatlan. Végül 9.55-kor landoltunk. 10.20-ra bőrönd megszerez.  Ami jó volt: teljes magyar személyzet, tehát mindig angolul és magyarul is elmondtak mindent, érthetően!

10:30  INDULÁS!! Irány Bordeaux. Jó nagy körök Parizs körül. Paris Beauvais kb 80 km északra az igazi Párizstól. Autóutak, pályák.......sok-sok fizetés, kb 80 €. Tom-tom (gps) nélkül lehetetlen lett volna. De Tom-tom tudása megállt Bordeaux előtt: nem tudta értelmezni a hotel címét. Igy bevitt az óvárosba.  Az biztos nem jó, hisz vhol a körgyűrűn kívül van az F1. Na, bejártunk ungot-berket, míg egy bevásárlóközpontnál egy férfi segített, és felvezetett az F1-ig. Igen ám, de az nem az volt! Van belőlük jó pár. Nos, 2 óra városismereti utazgatás után sikerült a megfelelőt megtalálni.

du 4-től 235 km-t én vezettem. :)

Este végül is 9 után célba értünk, zuhany, vacsi (otthoni) , végül éjfélkor villanyoltás.

Még pár kép

Utolsó nap a táborban

Este eldöntöttük, hogy a láthatatlan kanyont szeretnénk megnézni, már akinek kedve van hozzá.

Kanyon Nevidio a neve. Saját buszunkkal mentünk, majd kellemes séta után a kanyoningos kiindulóponthoz értünk. Itt veszik fel neopren öltözetüket azok, akik végig/át akarnak jutni a folyó ezen szakaszán. Mi is nekiindultunk benézni a kanyonba. Szerencsére a vízálló túraszandálban voltam, amin néhány perccel azelőtt még bosszankodtam, ugyanis a talpa elég sima, könnyen csúszik. De nagyon jó választás volt mégis, mert simán belelábaltam a patakba, nem kellett köveken másznom. Így jutottunk el a kanyon kezdetéhez. Az ügyes fiatalok lemásztak még egy pár méter kövön a víz szintjéig, és belementek „szügyig” a patakba, de aztán hirtelen mélyült, így visszafordultak.

Ismét a patakban vagy köveken ügyeskedve kiértünk a kanyonból, majd felsétáltunk a hidra, és onnan is megnéztük a kanyon alján valóban láthatatlan folyót. (csak semmi ellentmondás, megnézni a láthatatlant.....)

Hazafelé Zabljakban megejtettük az utolsó bevásárlást, kávézást...., majd mivel elromlott az idő, kivárván a buszunk indulását, busszal, már esőben értünk haza.

Maradt a pakolás, no meg még egy jó közös játék a szobánkban, aminek nagyon örültünk. Egyrészt a vidám időtöltésnek, másrészt annak, hogy asztalunk és négy székecskénk is volt, no meg hely, hogy körülüljük az asztalt. A lehetőséget, hogy a szobánkban konyhasarok is volt, kihasználva gyömbérteát ittunk, majd nyakára léptünk egy üveg VRANAC-nak. Nagyon finom helyi palackozott bor. Sűrű, sötét..... és nagyon finom!