Este eldöntöttük,
hogy a láthatatlan kanyont szeretnénk megnézni, már akinek kedve
van hozzá.
Kanyon Nevidio a
neve. Saját buszunkkal mentünk, majd kellemes séta után a
kanyoningos kiindulóponthoz értünk. Itt veszik fel neopren
öltözetüket azok, akik végig/át akarnak jutni a folyó ezen
szakaszán. Mi is nekiindultunk benézni a kanyonba. Szerencsére a
vízálló túraszandálban voltam, amin néhány perccel azelőtt
még bosszankodtam, ugyanis a talpa elég sima, könnyen csúszik. De
nagyon jó választás volt mégis, mert simán belelábaltam a
patakba, nem kellett köveken másznom. Így jutottunk el a kanyon
kezdetéhez. Az ügyes fiatalok lemásztak még egy pár méter kövön
a víz szintjéig, és belementek „szügyig” a patakba, de aztán
hirtelen mélyült, így visszafordultak.
Ismét a patakban
vagy köveken ügyeskedve kiértünk a kanyonból, majd felsétáltunk
a hidra, és onnan is megnéztük a kanyon alján valóban
láthatatlan folyót. (csak semmi ellentmondás, megnézni a
láthatatlant.....)
Hazafelé Zabljakban
megejtettük az utolsó bevásárlást, kávézást...., majd mivel
elromlott az idő, kivárván a buszunk indulását, busszal, már
esőben értünk haza.
Maradt a pakolás, no meg még egy jó közös
játék a szobánkban, aminek nagyon örültünk. Egyrészt a vidám
időtöltésnek, másrészt annak, hogy asztalunk és négy
székecskénk is volt, no meg hely, hogy körülüljük az asztalt. A
lehetőséget, hogy a szobánkban konyhasarok is volt, kihasználva
gyömbérteát ittunk, majd nyakára léptünk egy üveg VRANAC-nak.
Nagyon finom helyi palackozott bor. Sűrű, sötét..... és nagyon finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése