CdM 4. nap

Ma végre BICIKLI!!!!!

Jól kiszúrtam magammal. Este sokáig kerestem, jegyzeteltem, hogyan lehet a hoteltől eljutni a bicajútra. 

Csakhogy: mivel a kocsit máshol parkoltuk le, így nem onnan indultunk :)

Sebaj, felesleges munka. 

Egy bicajos eligazított, merre induljunk, onnan pedig már jól jelölt úton mentünk először Bordeauxba, (9km) majd tovább a bicajúton Domaine Capiet felé. Ez egy csodás magánpanzió, igazi vidéki francia stílusban. Egy kb 30 év körüli lány és az anyja működteti. A lány webdesigner egyébként. szóval máris a szálláson vagyunk. Nagyon szép vidéki ház, szép kert, jacuzzi....

A szoba a kastélybeli kék szobára emlékeztet: picur fürdőszoba, minden fából, kék függöny elválasztó. De: első emelet: erkély, ki lehet ülni, zsalugáter a nap ellen, belül mélypiros sötétítő és minden más kék. Megtaláltam álmaim vízforralóját is!

kicsi, kedves, kék.

Na, ideje visszatérni a bicajozáshoz. 

Az útbaigazítás után rájöttünk, hogy ahol eddig autóval utaztunk, a bicajút annak a szélén vezet. 50 cm sáv. Jürgen ment elől, nem zavarta holmi piros közlekedési lámpa, az sem, hogy az út baloldalán ment a bicajsávban . Én amit tudtam, átváltottam a jobboldali sávra, és néha figyelembe vettem a piros jelzést is. 

Aztán elértük a villamos vonalát. Először egy körforgalom megzavart, és kb 100 métert az ellenkező irányba mentünk, (az én hibám, az én hibám...) de hamar feltűnt, így a megfelelő irányba folytattuk utunkat. Amikor Bordeauxban a hídhoz értünk, onnan egyértelmű volt az út meg a jelzés is. 

Kellemes, jó úton haladtunk sokáig. 

Kb Creontól itt is a régi vasútvonal helyén vezet a bicajút. Szuper! 

Ha össze kellene hasonlítanom az Alpok-Adria vonallal, az szélesebb jóval. Itt épp elfér két szemközt jövő kerékpáros, de az út jó minőségű, élvezet rajta bicajozni. A táj is szép, sokszor erdők, de a végén már szőlőültetvények is. 

A nap fénypontja: mivel Jürgen bicajának váltója önálló életre kelt még a dűnéknél, és oldalt fityegett, próbálta/m visszatenni. Ment is egy sebességben, ami sík vidéken épp jó volt. Ma azonban az emelkedőknél, ami főleg alattomos, alig látszik, de folyton emelkedik formában jelentkezett, nagyon szenvedett, tolnia kellett. Erre megsajnálván felhívtam Zoli fiamat, aki egy perc alatt elmondta a váltó csínját-bínját, megálltunk, megigazítottam, és aranykezemmel sikerült életre keltenem a váltót!!!  Működik!

Meglátogattunk egy régi szép apátságot is: La Sauve-ban. gyönyörű lehetett valamikor, a maradványai ma is csodásak.

Reggel fél 9-kor reggeli, eddig mindig hideget ettünk. Jó éjt! Nyitott ablak éjszakára! Juhé, szuper!