zsuzsamamakalandja

2016. augusztus 8., hétfő

Utolsó nap a táborban

Este eldöntöttük, hogy a láthatatlan kanyont szeretnénk megnézni, már akinek kedve van hozzá.

Kanyon Nevidio a neve. Saját buszunkkal mentünk, majd kellemes séta után a kanyoningos kiindulóponthoz értünk. Itt veszik fel neopren öltözetüket azok, akik végig/át akarnak jutni a folyó ezen szakaszán. Mi is nekiindultunk benézni a kanyonba. Szerencsére a vízálló túraszandálban voltam, amin néhány perccel azelőtt még bosszankodtam, ugyanis a talpa elég sima, könnyen csúszik. De nagyon jó választás volt mégis, mert simán belelábaltam a patakba, nem kellett köveken másznom. Így jutottunk el a kanyon kezdetéhez. Az ügyes fiatalok lemásztak még egy pár méter kövön a víz szintjéig, és belementek „szügyig” a patakba, de aztán hirtelen mélyült, így visszafordultak.

Ismét a patakban vagy köveken ügyeskedve kiértünk a kanyonból, majd felsétáltunk a hidra, és onnan is megnéztük a kanyon alján valóban láthatatlan folyót. (csak semmi ellentmondás, megnézni a láthatatlant.....)

Hazafelé Zabljakban megejtettük az utolsó bevásárlást, kávézást...., majd mivel elromlott az idő, kivárván a buszunk indulását, busszal, már esőben értünk haza.

Maradt a pakolás, no meg még egy jó közös játék a szobánkban, aminek nagyon örültünk. Egyrészt a vidám időtöltésnek, másrészt annak, hogy asztalunk és négy székecskénk is volt, no meg hely, hogy körülüljük az asztalt. A lehetőséget, hogy a szobánkban konyhasarok is volt, kihasználva gyömbérteát ittunk, majd nyakára léptünk egy üveg VRANAC-nak. Nagyon finom helyi palackozott bor. Sűrű, sötét..... és nagyon finom!

Hatodik nap

A terv a Bobotov Kuk 2523 m magas csúcsa volt. 1900 m magasról indulva és 1460 m-re vissza.

Reggel 6-kor indultunk, ¾ 7-től túráztunk este 8-ig, 2 óra megszakítással. A megszakítás csak a lustáknak avagy félősöknek volt, akik velem együtt nem vállalták be a csúcshoz vezető kb 170-180 méter csupasz meredeket a gerinctől fel.

Szóval: 2340 m-en volt a Bobotov gerince. Itt maradtunk páran, hogy megvárjuk, amíg a többiek megjárják a csúcsot. Szintkülönbségből számítva kb 1 óra. Már másfél is eltelt, mikor kezdtünk aggódni, és a lefelé jövőktől érdeklődtünk, hogy látták-e a csoportot. Mondták, 20 perc múlva itt lesznek. S lőn. Kiderült, hogy fenn a Durmitor hegység legmagasabb csúcsán írtak is a csúcsnaplóba, majd mindenki alá is írta.
Már addig is volt néhány technikás rész, de a nap folyamán rengeteg. A lefelé menet is jócskán igényelt figyelmet a görgő kövek miatt, az öttagú előőrs pedig nem látta fentről a cikk-cakk utat, így helyenként úttalan utakon jártunk. (ugye milyen jó szókép?) A napi szintemelkedés kb 1700 m, a süllyedés kb 2000m.
Négykézláb, fenéken, görgő kövek, nagy sziklák, …..
Csodás volt, de kinyúltunk. A gerinctől lefelé mindenütt megtartottuk előőrsi pozíciónkat, ami nagy megelégedéssel töltött el bennünket, mert egyenletes
kellemes tempóban mentünk-másztunk.

Az egyik megállónál láttunk egy barlangszerű képződményt, de nem az volt a jégbarlang. Az 500m-re volt légvonalban. Legújabb definíció: „A légvonal olyan elképzelt távolság, aminek semmi köze nincs a valós hely és terepviszonyokhoz, de ad egy lelkesítő adatot, miszerint közel a cél.”
Jó kis mászás után eljutottunk egy nagy üreg bejáratához. Bátrabbak és elszántabbak lemásztak a nem túl hívogató meredélyen, hogy némi akaratlan csúszkálás után 0 fok körüli hőmérsékleten néhány fényképet készíthessenek eme természeti csodáról. Hátha kapok majd képet róla! Tartózkodóan a barlang bejáratánál időztem el.
Aztán jött a lefelééééééé. Már fentről is kissé ijesztő volt a lehetőség, de a keményebb része majd később jött. Vissza is kiáltottunk hogy annyira nem vészes. Egyik lány még azt is hozzátette: lehetne rosszabb is! Nem kellett túl sokat menni, s lett rosszabb. Szinte meredek sziklafal lefelé, ott legalább 20 m magasnak tűnt. Ki nadrágféken, ki lefelé mászva lejutott rajta.

Ezután találkoztunk egy fiatal párral, jó nagy, nehéz hátizsákot cipeltek mindketten. Megkérdeztük, honnan jönnek,mióta. A Fekete tótól, 3 órája. Az a mi célunk is. Reménykedtünk (akkor még) hogy ha felfelé akkora cuccal 3 óra, talán lefelé csak feleannyi. DE NEM!
„A töbör az egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb felszíni karsztforma. Kerekded, zárt szintvonalú mélyedések. Átmérőjük néhány métertől több száz méterig ...” (wikipédia)
Igen! Töbörbe be, töbörből ki, aztán megint, újra meg újra! És megint!

Be kell vallani, gyönyörűek és igen változatosak voltak nagyság, mélység, átmérő és kinézet alapján is!

Aztán egyszer csak megláttuk messze a fenyőerdőt, ami a tópartot jelezte. Már csak egy órányi út volt odáig.
Utunk becsatlakozott az esős napon megtett útba, ami ugyanolyan hosszú, de szárazon sokkal barátságosabb volt. A patak utáni pihenőhelyen bevártuk az üldöző csapatot is, majd az ötfős különítmény is megérkezett. Együtt indultunk a tóhoz, illetve leginkább a büféhez, hogy legalább a szomjunkat olthassuk. Szokás szerint a föld alól rögtön előpattant a parkőr, s nyugtázta 3 € belépőink meglétét.
Ahogy jött, úgy el is tűnt.
Nemsokára a csapat vége is megérkezett, s együtt indultunk neki a hazafelé szigorúan monoton emelkedő útnak.
Ja! a terv az volt, hogy azért indulunk reggel hatkor, hogy kb 2-re már hazaérjünk, és a vége úgyis erdőben lesz, nem sülünk meg :))))

Emlékezetes, szép túra volt!

2016. augusztus 5., péntek

Ötödik nap

délvidéki mentalitás: majd jönnek a kisbuszok....

Ma a Tara folyó a cél. Egyeseknek raftingolás, többieknek séta. Mivel olyan helyen van, ahova a mi nagy buszunk nem tud eljutni a keskeny és kanyargós utak miatt, ezért kellenek a kisbuszok, avagy mikrobuszok. Fél kilenc helyett fél 10-re meg is jönnek. ¾ 10 kor elindulnak a raftingolók, mi 2 percet vártunk még, így kb fél 11-kor indultunk. Közben vita és egyezkedés ebéd ügyben, végül megoldódott. Megérkeztünk a Tara hídhoz, amit 1938-40-ben építettek, 150 m magas és 366

m hosszú. Átsétáltunk rajta és gyönyörködtünk a folyóban, ami elég sekély volt most, és a vörös szikában, ami a híd egyik pillérjénél található. Csodás volt a látvány! Fentről láttuk a raftingozókat, amit ennél a vízállásnál inkább csónakázásnak neveznénk. Végül sikerült kb 2 km-rel tovább buszoznunk és lejutni a folyópartra. Szédítően hideg és tiszta a vize, gyorsan mélyül, és 1000-2000 m-es hegyek zárják közre.

Végül 2 órára haza is érkeztünk.

Lesétáltunk Zabljakba, ami odafelé kb 10 perc egy kellemes erdei úton át, visszafelé 15, mert emelkedő és tele van szamócával az út mentén.

Zabljak maga egy kellemes kis település, szép szállodákkal, nyüzsgő élettel. Mindenütt árusokkal találkozunk a boltok előtt is: gyógynövények zacskóban, szárított gomba, rókagomba, lekvárok, szörpök, borok, frissen szedett gyümölcsök, méz.

Az időjárás megfelel a magasságnak: ~ 1500m: a levegő tiszta és friss, a napsütés nagyon erős. Árnyékban ülni hűvös van.

Az emberek kedvesek, magasak, inkább angolul beszélnek valamennyit mint németül.

Sajnálom, hogy a pc-t nem vittem magammal, mert odalenn Zabljakban ahol kávéztunk és fagyiztunk volt rendes wifi is.

A kávé 1€, a fagyi gombóca 0,7 € volt a Cafe d Oro-ban.

Külön élmény Miso, a camping gazdája. Mindent ő intéz, mindenkit ismer, mindenből sápot húz, miközben kedves ember, de laza, őt nem sürgeti az idő. Ezt mi érezzük, amikor órákat kell várni valamire,holott értelmesebben is el tudnánk tölteni az időt.

Montenegro csodálatos hely, eddig is annak tartottam, most még inkább. Itt az emberek többsége még a természetben és a természetből él. Keményen dolgozva. Utak, házak, apartmanok épülnek.

Zabljak a Balkán félsziget legmagasabban fekvő városa (1456 m), a nemzeti park központja, évi átlaghőmérséklet 8 fok, sícentrum.

Negyedik nap

Óhh, ez a nap csodálatos volt! Reggel elég friss volt az idő, szokás szerint fél 8-kor reggeli, fél 7-es keléssel. Kisbuszokat vártunk, amik elvisznek kb 30 km-re, ahonnan a túránk indul. Név szerint Todorov do-ba. Odáig szuper hegyi út vitt, bő 1 kocsi szélességben. Föl-le kanyargott. Ha szembeforgalom volt, akkor lassítás és centizgetés. Ja, a buszok nehezen jöttek össze, valaki lemondta. Így fél 9 helyett fél 10-kor indultunk. Az „öregek” (tanárok, kivéve Bodó t.) a legjobb mercedesz kisbuszba tereltettek. A vége a csapatnak a gazda kisbuszában jöttek, miután kipakolt belőle és berakta az üléseket :) 14-en is elfértek :((( ja, meg egy rendszám nélküli autó is)

Elindultunk a hegynek, Rátonyiné Zsuzsa és én, hogy legyen egy kis előnyünk. Emelkedett rendesen, mintha meredek lépcsőn másznál fel. Kb 75 fokos szögben :)

Változatos terepen: először füvön, lovak között, majd köves, görgő köves, végül sziklás kapaszkodósan. Aztán jött a négykézláb, túrabot egy kézre akasztva, hogy kevéssé zavarjon, és kapaszkodás, lépésről lépésre. Tévedés nincs. Végül is egy mellékcsúcsra értünk déli 12 órára. Ott megpihentünk, ettünk, majd jött a csúcstámadás. Összesen 1820 m-ről 2393 m-re, kb 3 km alatt. A táj leírhatatlan, gyönyörűűűű! Láttunk egy jó nagy darab havat is. Lefelé hasonló. Volt, hogy a sziklának kellet dőlni, és kb 20 cm volt a lábunknak. De gyönyörű volt, ragyogó napsütés, nem túl meleg, szóval szuper!

A buszok ismét egy órát késtek, de gyönyörű helyen vártunk rájuk. Este vacsora csoda finom sűrű babgulyás, káposztasalátával!

Most épp társaságunk van és társasozunk(19.19 van) , várjuk a tábortüzet.

Tábortűz volt, éneklés gyenge.

De nagyokat nevettünk a robbanós társasjátékban! Jó éjt!

2016. augusztus 3., szerda

Harmadik nap

3. nap

tegnap este pótolandó az utazáskor elmaradt alvást, 9 után nem sokkal elmentünk a tollasbálba. (vagyis aludni tértünk) Kintről háttérzenéről a szemközt levő sátorlakók gondoskodtak. Nap mint nap egyre több sátor van. Raftingolók, meg bárkik. Reggel láttunk néhány embert polifoamon hálózsákban kinn a szabad ég alatt aludni. Brrrr...lehetett vagy 10 fok éjjel.

Mivel itt fenn Zabljakban esőt jeleztek, ezért a mindig napos Kotori öböl volt a cél. (kb 16 fokból indultunk). Niksicben megálltunk egy nagy áruháznál, feltölteni a hiányzó készleteket, szóval bevásárolni. Az én listám: 5 db nektarin (hazai zöldségem még van) és 4 üveg borocska.
VRANAC!!!! - (nagyon finom helyi vörösbor - a szerk.)

Szerencsére figyelmetlen voltam, így 3 félét sikerült vennem, és 2 db van a finom fajtából!

Mire fél 1 körül Perastba értünk, már 34 fok volt az árnyékban. Kis hajózás a Szirti Madonna szigetre, angol idegenvezetés, tömeg, 40 fok benn, de jó volt újra látni!

Irány tovább Kotor. Két óra 25kor parkoltunk le. Séta el a piac előtt: most nem volt gránátalma!!!
Be az óvárosba, miután a kapunál szereztünk egy térképet. 4en indultunk, Kovács Ákos, Bodó Tamás, Bajusz Gyuri és én. Megnéztük a Szent Trifon katedrálist, felnéztünk a Szent János erődre, és bölcs döntésként eszembe nem jutott felmenni a tűző napon a 365 lépcsőn. Emlékszem, milyen csodálatos onnan a kilátás! Tamás és Ákos a gyomruk után mentek, Gyuri és én egy kis hazai birsalmasajtot elfogyasztva a tengert vettük célba. Végül is rátaláltunk a lehetőségre. Engem harisnyám visszatartott, később aztán azt gondoltam: nehogy már úgy menjek el a kotori öbölből, hogy csak a kezem ér vizet, harist ledobva combközépig szandálostól belépcsőztem.
Aztán spuri vissza a buszhoz, mert idő van! No nem a sétára, hanem már ott kellene lenni!
Azért egy pékségben még gyorsan vettünk pár csábító sütit, és be kell vallani, 5 perc késéssel a busznál voltunk. Nem mentség, bár elhagytunk/megelőztünk még legalább 7 embert......

Egy kellemes buszozás következett. Útközben megálltunk egy magaslaton, ahonnan be lehetett látni még egyszer az öbölbe. Majd a soksok kanyar, fel-le vezető, de mindenütt kifogástalan úton - irány a tábor. A hegyek megint más arcukat mutatták mint 2 napja, nehéz betelni a változatos tájjal, a hegyekkel, a nem túl széles, de nem régen elkészült utakkal! Így értünk fél 9re vissza, ahol kétszer annyi sátor áll este, mint amennyit reggel láttunk. Kellemes vacsora után kiderült, hol lehet wifizni.

Mindjárt 11 óra, még teszek egy kört a bekapcsolt géppel, :(( hogy elpostázzam.

- Szirti Madonna templom - egy kis szigeten, amit ki is tölt a templom.

Második nap

Reggeli fél 8kor, rántotta, 2 szeletke finom sonka, 1 karika szalámi, kenyér, gezemice tea

fél 9 körül indulás a Medve hegyre. 1400 mről 2145mre.kb 8 km alatt. A megivott 2 liter víz izzadságként távozott.

Egész napi táv 19 km.

Mivel 51en indultunk útnak, így az eleje mindig megvárta a végét. Ott vízhólyag, súlyfelesleg, edzetlenség.....lassan haladtunk.

Ragyogó napsütésben. Egészen a csúcsig, ill hágóig. Ott néha elbújt a nap, aminek nagyon örültünk. Egészen a Durmitor Camp-ig, ahol a lenyűgöző és már erősen fölénk magasodó hegyek felett morogni kezdett az ég. 2kor a 3 helyi közül a középső mondta, hogy ó, elmegy az a hegy mögött. Negyed óra múlva a szép szál öreg bácsi szólt a fiatalkának, hogy aprítsa fel a tűzrevalót.

Na, ez már jel volt. De megvártuk a végét,(a csapatnak) ahol Tamás bakancsának talpa laffogott, egészen a cipő sarkáig felvált. Akkor már csepegett az eső, és jött a zivatar. Hullámokban. Kis cseppek, nagyok, halkabb dörgés, hosszú morajlás, eső, zuhé.....

És a vizes kövek csúsznak. Nahát! A legrázósabb helyeken eszembe nem volt, hogy fényképezőt vegyek elő, érthető módon. A poncsó alatt majd megfulladtam, izzadtam, meleg volt. Most sajnálom, hogy nincs itt az új kabát, amit Kariéktól kaptam! Jó alkalom lett volna kipróbálni!

4re leértünk egy elágazáshoz, ahol vizesen megálltunk, de látszott már a felhők felett a nap halvány korongja. Majd lassan elő is jött. Épp ideje volt, mert a piros kabátkám és az alatta levő póló eleje csurom víz volt, meg a hajam is. Hajamat megdörzsöltem, pólót átcseréltem, piros széldzseki csurom víz.....

Végre elindultunk a Crno Jezerohoz. Egy szép kis (?) tó, másfél óra lenne körbesétálni, de nem tettük. Mindez a durmitor nemzeti park területén van, úgyhogy kifelé jövet a tónál legombolták a fejenként 3 € kilépési díjat.

Most jött a nap fénye: az út mentén kis asztaloknál a helyiek árulták a helyi finomságokat: friss áfonya, szamóca, szeder, borok, likőrök, fekete méz.....

Áfonyabor!!!!! no, nem hagytuk ott!!!

én estére vettem, Attila meg az útra. A táborig. Meg is ittuk. No, az utolsó dombocskán nehéz volt az átkelés....

Vacsora tegnap 2 sült pisztráng, ma husirudacskák:sebabcsica vagy mi?

-csevapcsicsi - a szerk.

No, pá, holnap Kotor.