Loire menti nr.2.

Hahóó! Varadesben egy régi kúria kis lakása volt a szállásunk. Érdekes volt, hogy mikro, hűtő volt, de csak 2 pohár, 2 bögre teának és semmi tányér, evőeszköz. Akkor minek a vízforraló és a mikro? Különben jól aludtam, kivéve a hajnali szúnyoglátogatást. Reggelit kértünk, 1€ volt az ára. Igazi francia reggeli, bagett, kalács, pici vaj és 3 -féle lekvár. Meg kávé persze. Elmúlt 9 óra, mire elindultunk. Jürgen kiszámolta, hogy az 50 km-t kb 4-5 óra alatt megtesszük. Majdnem: 4-5 felé járt, mire megérkeztünk. Napközben kaptunk 2 záport, hirtelen jöttek, az elsőnél épp egy pihenőben voltunk, és volt esőbeálló. Jó 5 perc múlva el is állt a zuhé, mehettünk tovább. A második is érdekes volt, megálltunk egy az útfélen lévő hatalmas sziklát fényképezni, és már csepegett is. Aztán esett rendesen. Szerencsére csak annyi, hogy fa alá állva, nem áztunk el. Ez tovább tartott, űjra rákezdett, majd elvonult és 5 perc múlva sütött a nap. Kellemes idő volt ma is, 20-25 fok körül. Milyen volt az út? Változatos, kellemes, időnként izgalmas. Én másodiknak tekerek, hagyom érvényesülni Jürgent. Időnként lemaradok, mert nézek vmit, vagy fényképezek, vagy egyszerűen nem azonos a tempónk. Így esett, hogy egy kanyarnál többen álltak, épp ott, ahol nekünk egyenesen kellett volna mennünk. Látom tőlem kb 70 m-re Jürgent továbbmenni az úton. Rásegítő bekapcs, csangetés, tekerés.....kb 500 m után utolértem. Szerencsére ezen az úton is kijutottunk a kívánt útra. A jelölés egyébként egyértelmű és jó, csak figyelni kell, nem szabad elmerengeni vagy a bicajt piszkálni. A Loire? Hát, hihetetlen! Annyi sziget, zátony, turzás, stb, rengeteg mellékág, leírhatatlan! Gyönyörű, nem unalmas. Ma kb 3 órát az egyik szigeten tekertünk. Mintha egy gát aszfaltozott teteje lenne. Szóval délutánra Angersbe érkeztünk. Már előtte is tanácskoztunk, merre kellene menni, de végül az Osm segített minden kerülő nélkül elérni a szállást, ami az óváros szélén van egy 154 ezer lakosú városban. Megnéztük a dómot, ami nagyon szép, illetve szép fa és üvegmunkák vannak benne, de engem nem kapott meg, a tegnapi jobban tetszett. Itt van az anjouk csuda vára, 17 db körbástyával. Jót sétáltunk az óvárosban, majd hazafelé az első „nyilvános” vacsorát ettük, valami imbiszben, én indiai csirkét nem épp pitában, de kb, Jürgen vmi burgert. Mindkettőhöz volt jó adag sült krumpli is meg kóla. Mi volt a legszebb ma: sok szép , olykor hosszú híd, a Loire sok arca, hogy valóban Loire-völgy, azaz egyik oldalon magas sziklák, mellette vasút, kicsit lejjebb a bicajút, majd rézsü, és ott a loire. Vagy a másik oldalon látszottak a sziklák. Időnként kiszélesedik a táj, kukoricások, kiskertek, stb. Angers nem a Loire patján, hanem a Maine partján fekszik. Holnapi cél Saumur, egy jóval kisebb városka. Most a 3. emeleten van a szobánk, az utcára néz. Szemben egy Delirium-Cafe van, előtte az utcán sok fiatal nagy hanggal. Majdcsak elcsendesednek. Vettem egy üveg francia vörösbort... levegőztetni kell, anélkül nem ízlik.... :((((((

Loire menti biciklitúra 2018 /1.

Újra úton!!!!!

Nem ez az első a Dráva menti út óta, de a következő bicajtúra.

Sok-sok vívódás után mégis az e-bike-t választottam a Jürgen mutatta lehetőségek közül.

Hát, ez már más világ! Azonban haladjunk csak szép lassan sorjában!

Aug 10-én indultam Debrecenből Párizsba repülővel. Ott várt Jürgen, onnan utaztunk a Pandával

Le Mans-ba. Némi kerülővel, hogy ne kelljen a Párizs körüli körgyűrűkön átvergődni, annál is inkább, mert Tom-Tom már nagyon öreg, 87 hónapja nem frissültek a térképei. (ő a Navigátor)

Néha szerinte a mezőn átvágtunk, mert ahol mutatta, ott nem volt út, ahol út volt, azt nem ismerte. De szerencsésen megérkeztünk, igaz nem az általa megadott szintidőre, annál jóval később, mert Panda úr max 110-el megy, ha nagyon muszáj. Különben kb 90 a rendes utazósebessége. Szerencsére a portás a szálláson (Mister Bed Le Mans) nem ment el 21 órakor, bár sikerült vele telefonon egyeztetni. A szállás szokásos, a szobában benn a wc-zuhany kézmosó komplex, amiben megfordulni is alig tudsz, de bent van!

Ott vacsoráztunk,mármint nem a wc-ben, hanem a szobában, egy szék volt az asztal, az ágyak végén ülve, gyulai, paprika, és aldis perec, mivel kenyerünk nem volt. De kupica unicum és 1 sör (összesen) és kevés fehér bor azért akadt. Reggeli hasonló, forró kávéval, hála a vízforralómnak! (meg a nescafenak, a la arabica)

Ismét autó, és a városnak van egy gyönyörű dómja, gyönyörű óvárosa, régi falak....hatalmas és nagyon szép. Azt megnéztük, majd kb 300 km Nantesig. Angers utáni pihenőtől én vezettem végig. Volt nagy dugó, alig 20 km/ h-val haladtunk időnként, ha haladtunk, sokáig tartott. Nantesban szállás nagyon szuper, és nem drágább, mint az előző. Campanille Nantes Centre. Szuper! Akkora fürdőszoba, hogy forogni is lehet benne! A bejáratnál akasztók, polcok, cipősfiók! Az asztalon vízforraló, 2 teafilter és kávé (arabica) tejszín, cukor. Persze személyenként 1 adagocska. De hozzá to go pohár :)

Megérkezés, kipakolás után kerestünk parkolóhelyet a kocsinak, ahol bő 2 hétig lehet. Hála Zsuzsika szemfülességének, 100 m után ott kívánkoztak a lehetőségek. Bicajt le, cuccok szétválogatni, mi marad a kocsiban, mi jön velünk az útra. Kocsi leparkolva, aksi lecsatolva, ok. Elmentünk bevásárolni a szemközti Marche-ba, majd bicajpróba. Nantesben van egy szép dóm, meg egy régi kekszgyár érdekes tornya. Az LU kekszgyár, 2000 óta nem működik. A dóm után (ami már zárva volt), megnéztük a Chateu-t is, a belső udvarára be lehetett menni, nagyon szép, körben vizesárok, igazi felnyitható híd a bejáratnál. Hazafelé elhagytuk egymást. Ugyanis Nantesban ahol mi jártunk, a közút a következő: járda, szegély után bicajút, mindkét oldalon, zöld nyíl jelzi a haladási irányt. Aztán szegély, egy sáv autóknak, majd kicsit magasabban autóbuszsáv, mindkét irányba külön-külön, középen kicsi zöld, és a szimmetrikus párja: busz, autó, bicaj, gyalogos. A körforgalomnál és kereszteződésekben elég fura, de el lehet igazodni. Mivel át kellett kerekezni a Loire 2 ágán is, az 2 híd. Az egyiken építkezés miatt a busz és a bicajsáv lezárva. Hazafelé tehát választani lehetett: a bicajsávon a rossz oldalon, vagy az autók között. Jürgen amikor a sávunk elfogyott, átvágott a szemközti bicajsávra, a szembejövő autók szépen megvárták, míg átmegy. Én, mivel utána kerekeztem, láttam a szembejövőket, így maradtam a helyes oldalon, az egyetlen sávban, bekapcsoltam a rásegítőt, és szépen kb 23-al végigjöttem a hídon, utána ki a bicajsávba, mikor már újra volt. Itt az autósok partnernek tekintik a bicajost, nem dudálnak, rendesen, 1,5 m-re kikerülik. Ha kell, cammognak utána. A bicajsávon megálltam, vártam Jürgent, figyeltem a túloldalt. Nem jött. Átmentem (gyalogosan) a zebrán, és elé mentem addig, ahol elhagytuk egymást. Sehol. Előkaptam a telefonomat, megcsörgettem: mailbox. Visszafordultam, szép lassan gurultam a szálláshoz, újra telefon: mailbox. Leparkoltam a járdán a szállás előtt. Pár perc múlva csörög a telefonom: Jürgen kérdi, mi van velem? Minden ok? Nos, nemsoká ő is megérkezett. Ő nem észlelte, hol hagytuk el egymást, és visszább ment engem keresni. Ezért nem találtuk meg hamarabb egymást. Minden jó, ha a vége jó. Jó, hogy itt vagyok, minden napra jut apró ötlet, jótett. :)

Vacsora a szobában, már francia penészes sajt és uborka is adódott hozzá.

Ma reggel fél 8-as kelés (tegnap 8 volt, mert kb éjfélre vackoltunk el) és reggeli a szobában után bicajra pajti! Na, ez kicsit lassan ment,(nem énrám kellett várni) de nem rohanunk. 10-kor gurultunk.

Bajszi, figyelj! Nem rohanunk, visszafogott tempó!!!!!!

Ma tehát Loire mente, elindultunk a forrás felé, mondván, itt nyugatról fúj a szél és rajtam kívül kevesen szeretik a szembeszelet. Igaz, így kissé emelkedünk, de állandóan.

Hát, a Loire Európa egyetlen nem szabályozott folyója. Gyönyörű! Változatos, sokféle, érdekes, hol szűk, hol terebélyes, hol nem is látod, sok helyen szigetet alkot. Folyami homok a környezeteés a medre, sódernek mondanám magyarul. Mégis megnő benne a gaz, a fa, stb. Sok helyen fólia alatt öntözve termelnek vmit a sóderben, helyenként trágyázzák is. Ha holnap találkozunk még ilyen hellyel, megállok, közel megyek, mi nőhet ott.

Néhány szó a bicajról: okos döntés volt. Jön egy emelkedő: rásegítő bekapcs, és zzzzz már fenn is vagyok. Ha bármi miatt (fénykép) lemaradnék, bekapcs, akkor 25-tel húzok Jürgen után. Rásegítő nélkül azért kicsit combosabb mint a rendes bicaj, gyűrni kell, hogy menjen. Az emelkedő kb lehetetlen nélküle, pedig most nem nehéz a cuccom. (kb 10 kg ?)

La Varenne-ben volt egy kastély, fenn a falu fölött. Felszaladtunk, de ott csak temlom volt. Kissé lejjebb bejutottunk a gazdasági részbe, ahol az egykori tulaj fia nyakkendőben üldögélt az udvaron, vele beszéltünk!!!

na, ennyi mára, irány az ágy!

Drávamenti +1

Mégis van még egy nap, ami nem Varasd, és nem Ormosd

Az éjjel jó kis vihar volt....3/4 2 -től...

Reggel borult, és fülledt volt az idő. Reggelit kértünk, tekintve, hogy vasárnap van....

Sajtos omlett. Jó volt, de megfeküdte a gyomrom, mert tejeskávét ittam hozzá, nem teát :(

Azért elindultunk. Nem Varasdra, mert bicajjal nem vállaltam be, busz meg soká jönne visszafelé, napi 1 járat.

Jaa, 8-ig aludtunk!!!!! nem 7-ig! VASÁRNAP!

Először így, nyugiban, és végre csomag nélkül elindultunk és megkerestünk egy Mitreum-ot. Sikerült megtalálni, de zárva volt, azért bekukkantottunk. Onnan tovább indultunk, Ormosd felé. Az ég gyanús volt, a levegő nyomott, fülledt, így kb 5-7 km-rel előtte kimondott kérésemre hátraarcot csináltunk.

El kell mondanom, már odafelé fel akartam adni, mert az aszfalt helyett először is fenn a gáton mentünk. Ez még nem lett volna baj, de 20-al! Akkor semmi nézelődés, mert leköt az út. Másrészt csuromvíz lett a hátam. No eztán jött csak a feketeleves: mert ilyen makadámot még nem láttam. Kavicsos, gidres-gödrös, a lelkedet is kirázza... Mellékelem. Nem szoktam a fenekemre panaszkodni, de ez már sok volt neki. Most lehet jó lett volna, ha az a 20 kg husiként rajta van :)))). Semmi élvezet nem volt benne, hanem tiszta fárasztó, nem szeretem út kb 1 km-en át. Elegem lett, nem vagyok hajlandó tovább menni. Elváltunk. Épp dokumentáltam a panaszom okát, mikor bicajozik Jürgen vissza: 100 m múlva aszfalt!!!!!!

Na, hát legyen, ne menjen egyedül, telefon nélkül, ki tudja hova. Legyen mellette valaki, akivel vitatkozni lehet az irányon, s mikor kinek van igaza. (hol egyiknek, hol másiknak, gyakorisági mutató nincs :) )


széphangú madárka


harcsa!??

 
a kifogásolt út

Szóval elindultunk. Végül is nem volt rossz út, szép, rendezett, inkább gazdag falvakon át tekergett szépen. Gyönyörű, vagy élénk, tehetős házak, rendezett környék. Aztán kb fél 2-kor vszinű éreztem a vihart, mert semmi nem tetszett, így visszafordultunk. Valószínű szerencsére. Mivel vasárnap van, kikerültük a makadámnak nevezett aljzatkavicsot, így a gyér forgalmú országúton csak kb 150 m ugyanolyan rossz út volt, útépítés, teljes szélességben. Aztán jött a vihar szele, majd a zivatar is. Szerencsére találtunk egy jó helyet, ahova be lehetett állni, sőt még a szekérrúdra rá is tudtunk ülni. Szépen kivártuk, míg elvonult a zivatar, elállt az eső. Kb 10 fokot hűlt az idő, nekem szerencsére a piros szélkabátkám kéznél volt. Hazaértünk.

A nagy ijedtséget én egy kólával (mégsem iszunk napközben unicumot) majd radler sörrel mostam le.

Aztán tekintve, hogy vasárnap van, és Ptuj olyan szép, elmentünk fagyizni. Apám!!! 5 gombóc, igaz kehelyben! Hűűű, de nagyon fincsi volt. Ennyit 1 év alatt szoktam enni. Most megvolt az is :)

Per pill ülök az ágyon, hallgatom az ég zengését, de holnapra már jobb idő lesz. Szegény Jürgen holnap visszabicajozik Mariborba, az csak 30 km. Ott megalszik, majd 4-5 átszállással 1 nap alatt eljut a kiindulási helyre a kocsiért, amivel visszajön a bicajáért. Most nekem van könnyebb dolgom, az üres bicajom pillekönnyű, vonatra fel, hátizsák, meg a bicajtáska....

Végigtekintve az utat: az olasz és osztrák szakasz élhető, bicajozható. Amint azt a neten is találtam, a szlovén szakasz csak gyakorlott, edzett embereknek való, lehetőleg nem kánikulában, és a táblák, útmutatók hiányoznak. Szép és irtó fárasztó volt, főleg a hőség miatt.
450 km.

Na, újabb kalandra fel, és ha ekkora szintkülönbségek vannak, nem ciki az elektromos rásegítés!+1

Dráva menti 7. nap - utolsó biciklizés

Utsó nap bicajon

Mi szépet és jót írhatnék: az út a szokásos, hol beton, hol nem, hol sík, hol nem, hanem meredek, a nap egyfolytában süt, néha van árnyék is, kb buszmegállóban, ahol lövöldöztünk egy fél kg cseresznye magjaival.....miközben lehűltünk kb 38 fokra.......

Maribor nem különleges, tényleg elég neki fél nap. A TIC (turinfo) ban szereztünk további térképet, köze nincs a drauradweg minőségéhez, de térkép. 

Kb ¾ 5 re értünk Ptujba, több hosszabb megállóval a hőség miatt. Ptuj gyönyörű, hangulatos, aranyos városka. A szállás: hát.....ami az ára.....

Wc a folyosón, fürdő a folyosó végén, tök meleg, de a „Lasko”sör nagyon finom. Van belőle barna is, holnap azt iszom.

Ma 52 km-t tekertünk.

Most ennyi, mert ma kaptam a hírt a 7. unokám érkezéséről, ha szabad világgá kürtölnöm!!!!!!!!

Juhéééééé

Holnap Varazsd! Üdv!

Eddig kb 400 km a megtett táv.

Képek Ptujról:

Drávamenti 6. nap

Péntek, Szlovénia

Oh, ma jobban ment (mi is???) csak 1,6 km-rel gurultunk túl a szálláson. Mire végre Jürgen is megállt (mióta e-bike-ja van, simán elhagy az emelkedőn) , én már tudtam, hogy elhagytuk. Ugyanis van szám, és nem szégyellek kérdezni, különösen ha épp tolom a bicajt :))) Úgyhogy én tudtam, hogy 1 km-re van,és ott láttam is egy kb hasonlót,amit este neten, de a nevet nem találtam.

Na, kezdjük a reggellel.

Jól aludtam, figyeltem a folyadékra, mert rengeteget lihegek és izzadok ebben a hőségben. De kb elegem lehetett belőle, mert este pizza helyett csak egy sopska salátát ettem. Reggelre is csak egy száraz zsömlét. Második napja nem kávéval kezdem a napot. (ez már nagyon cikiiii)

A mai táv, bár csak 57 km, nagyon combosnak ígérkrzrtt, mert hegyen-völgyön vitt, nem a Dráva mentén. Jürgen országutazni akart, én semmiképp. Szerencsére Dravogradban, ahol igazán kezdődik a szlovén szakasz,elmentünk a pályaudvarra, mert amögött indul az út. (már ez sem volt egyszerű jelzések hiányában). De van szánk. A pályaudvar kihalt, szerencsére volt kirakva menetrend, és a 2 perce látott vonat (9.32) után 14.40kor megy a következő. Ott tanakodtunk, térkép, majd a sínekhez kimenve megláttam az átjárót. Engem meg a vasutas hölgy látott meg, így kijött, és útba igazított. Sportos kis alkat volt, neki 2 óra Maribor mondta, (72km) (mivel is???) szép, árnyas út, hegyen völgyön. Ott, rögtön az állomás mögött indul. Megnézve a térképet, gondoltam nem ülök ott 5 órányit, a vonat gyakran megáll, elérhető közel a bicajúttól.

Első etap: 9 km, Trbonje: rögtön fel a hegyre, gyönyörű kilátás, majd ocsmány úton le. OK, még egy etap: Vuhren15 km,legyen. Na, volt ez olyan sokféle, hogy csak na. először is egy közúti hidon kellett átmenni, ahol az autók elterelve, de bicajosok ráengedve, csakhogy nem a hídra, hanem mellette egy ideiglenes, fából készült kis izgő-mozgóra, ahova 95 fokos szűk kanyarocska után 3 lépcső vezetett. Biciklis álom!  Na , ezen a szakaszon történt, hogy Jürgen nem bírt várni, és gyanakodott, hogy reggel csak egy száraz zsemlét ettem, mi bajom, és elkérte a hátizsákom.  Tavaly ez fordítva volt! E-bike!!!! no, azért a túl meredek emelkedőt az e sem viszi, és végül visszaszereztem a zsákot. Ohh, mennyivel könnyebb anélkül!

A bicajos útmutató Mariborig mutatja az utat, de szintkülönbséget nem, a jó kis kärnteni térképemről meg már lejöttünk.

Utána roszz minőségű út, majd 18%-os emelkedő tarkította az utunkat. Aranyos volt, itt egy kb 16 éves srác monteinbikeval előzött minket, ránk köszönt, és igen megcsodálta a pakkunkat. (na, hogy fogtok ti ezzel feltekerni, szegény párák!)

A tetőn volt egy árnyas pad, ott kifújtuk magunkat, és utólag jöttem rá, hogy a bicajomat egy szúrós bokornak dűtöttem. Ugyanis 20 m után döcögött. Megálltunk, felfújtuk, 3 m után megint leült. Hátra arc, ott volt egy gazdaság, tudnak-e segíteni, defektem van. Persze, hogyne, hozzam a bicajt a fészerbe! Na, megtaláltam a lyukat, mielőtt szétkapták volna a bicajom agyváltóját :((( Elő a kis piros bőrönd, benne minden felszerelés defekt elhárításhoz. Mikor kész lettünk, fizetség helyett Jürgen kapott egy doboz sört.

Nem volt messze az állomás, Vuhred. Onnan még 350 m emelkedő lett volna....Végül is, a dravogradi vasutas hölgy megerősített, hogy semmiképp se menne országúton, túl keskeny, csak 2 sáv, nincs padka és nagyon nagy a forgalma. Így aztán Jürgen is velem tartott, egy órát ücsörögtünk az állomáson,majd 40 km, 40perc vonattal, 6,5 € fejenként bicajjal. Még így is maradt 5 km az országúton, mert a booking com-on nem adott más választást Jürgennek, csak autós szempontút :)))))

A szálló megtalálása után zuhany, oh, micsoda élvezet!

Mivel ¾ 5-kor már a szobában voltunk, és sütött nap, és napos erkély is van, mostam mosószerrel egy nagyot. Jót vacsiztunk: szokásos gyulai, parenyica, edami, paprika, uborka. Desszertnek keksz az eperlekvár végével, meg unicum, hogy szebb legyen az este. Aztán 7 körül elbújt a nap, és 8-kor jó kis zuhé lett. Most kellemesen friss a levegő. Na, ez már sok lesz 9 óra, pizsiosztás!. Üdv. Holnap Ptuj, 2 éjszakára.

Drávamenti 5. nap

Az 5. nap (ha jól számolom) , azaz csütörtök.

A mai etap 81 km, összesen 317 km-nél járunk kb. Ma megint rendetlenkedett a bicajóra.

Ferlachból indultunk, ¾ 9-kor, (7-kor volt az ébresztő) gyorsan a bicajúton voltunk. Szép, változatos, murvás út. Elmondani hosszú lenne, látni kell. Néha egész hosszan muslicák röpködtek rajokban, nehéz volt levegőt venni. Aztán árnyék, majd nap, stb. Egyszer átmentünk a Dráva másik oldalára, kedves kis hídon, 1 autó+1 bicaj széles. Majd 7 km múlva egy erőmű tetején vissza.

Seidendorfnál talán választhattunk volna, hogy a napi emelkedőt a hegyen, vagy a másik oldalon országúton akarjuk-e. Maradtunk a hegyen. Huhhhh

Völkermarktba nem mentünk be, mert az is fenn volt egy magaslaton, és már csömörünk volt, (ott egyébként fel van duzzasztva a Dráva, irtó széles volt.

Völkermarkt után a 20 éves útikalauz (!!!!!!) is ismét nagy szinkülönbségeket mutatott, többnyire beton úton, kis falvakon át. Így is volt.

Draurainnél megcsodáltuk a Bungee-Jumping hidat, majd tovább menve, egyszer csak eltűnt a jelzés. 

Így esett, hogy egyszer csak a 80-as (fő) úton voltunk, és a tűző napon nehéz értelmes döntést hozni. Így elő a láthatósági mellényt, és kb Eis-től Lavamündig azon gurultunk, 90% lefelé, kb 5% tolás felfelé.

Különben csodás út volt, Zsuzsi is élvezte volna, 2 sávos (szerpentin?) lefelé kanyargós tök jó aszfalttal. A forgalom elviselhető volt, mondhatni gyér.

Lavamündben aztán kis pihi, vásárlás, (vacsira meg reggelire) és elvileg tovább a Szlovéniába vivő úton, de szerencsére már van kiépített külön bicajút a határig, onnan meg elkülönített sáv. Simán túlgurultunk 2,6 km-rel, mert tegnap gyér volt a net, és nem sikerült beazonosítanom a helyet. Vic, a határ után kb 200 m-re.

Ma nem volt zuhé, csak hőség, meg emelkedő, de az rendesen. Valamennyit talán megspóroltunk az országúttal, a kis térképem adata szerint 574m emelkedés, 635m süllyedés volt. A zuhany után jólesik ücsörögni a hűvös szobában.

Ha valakinek eszébe jutna bejárni ezt az utat, vagy csomag nélkül, vagy elektromos rásegítéssel tegye!!!!! no, ennyi mára.

Drávamenti 4. nap

4.nap Spittal am Drau-tól Villachon át Ferlach-ig

ahh

93 km....

felfelé: 440m, lefelé 594 m (no, ezt nem vettem észre)

Az este jó kis eső és zivatar volt, így ma többnyire nem poros uton kellett bicajozni.

Az idő szép volt, reggelre elmentek a felhők is. Ragyogóan sütött a nap. Villachig nem volt semmi különös, erdei utak, néhol mező, vagy vetés, búzatábla mellet. Szép, viszonylag sík. Kellerbergnél volt egy érdekes híd, fotó mellékelve.

Közben 3 helyen találkoztunk kis katonákkal. Az első helyen csak ültek vagy 10-en, és vártak. A második helyen éppen gázvédelmi felszerelésben voltak, ill. vették fel. Ott volt főnök is. A harmadik helyen egyetlen kiskatona ücsörgött elsősegély felszereléssel és 2 hordággyal. Várta a pácienseket. Aztán Villach előtt egy márványfejtő, majd feldolgozó nagy-nagy zajjal, hosszan. Aztán végre elértük Villach olyan területét, ahol már nem döngölt út volt, hanem igazi, aszfaltos bicajút, és promenád, de nem túl hosszan. Megtaláltam azt a helyet, ahol (Zsuzsi: a csupa zászlós hídon át) beértünk a főtérre. Rövid séta után tovább, és bár tudtuk, hogy Villach után jön anemulass, mégis rosszul esett, hogy egyszer csak terelőút, és fel a hegyre. No, ez Rosegg-nél történt, mellékelem ha sikerül az őrült kacskaringós terelőutat. Eztán úgy döntöttünk, hogy Müllbachtól Unterkrajach-ig országúton bicajoztunk. Nagy élvezet. Különösen az emelkedők. Tolni a bicajt. Ja, van rajta 7 sebesség, abból a 2-6-ig használom, a 2-es is nagyon lihegtető, hacsak nem induláskor, vagy épp egy emelkedő legtetején kell addig visszakapcsolni.

   

Útközben elkapott az eső, ill a zivatar széle, de csak a széle, így kb fél óra pihenés is volt egy buszmegálló védettségében. . Utána hála az osm-nek, egy jó 2 km-es gurulás után rátaláltam a levezető útra, így onnan a gáton, kb vízszintes úton mentünk tovább. Csak egy híd alatt kellett kb 20 m-t le (élvezet) és fel (gyötrelem) menni. (ja, ez függőleges mérték!)

aztán szerencsére sokáig így maradt. Érdekes volt, hogy a Dráva egy idő után fenn folyt, azaz mi a Dráva töltésén bicajoztunk, a Dráva balra, kicsit lejjebb, és jobbra 50-100 m-es meredek völgy húzódott. Ki tartja a Dráva vizét ott fenn???????? és ha árvíz van?????

Végül a jegyzetem és a táblák hasonló útmutatása alapján a legrövidebb úton, és direkt simán elértük a szállást. 2 korsó csapolt sör a napi folyadékpótlásrahaha..... esti negyed 8-kor

a szálláson 2 külön szobánk van, a fürdőszobából szuper a kilátás!

Ennyit mára, holnapra is sok van..... jó éjt!