Péntek, Szlovénia
Oh, ma jobban ment (mi is???) csak 1,6 km-rel gurultunk túl a szálláson. Mire végre Jürgen is megállt (mióta e-bike-ja van, simán elhagy az emelkedőn) , én már tudtam, hogy elhagytuk. Ugyanis van szám, és nem szégyellek kérdezni, különösen ha épp tolom a bicajt :))) Úgyhogy én tudtam, hogy 1 km-re van,és ott láttam is egy kb hasonlót,amit este neten, de a nevet nem találtam.
Jól aludtam, figyeltem a folyadékra, mert rengeteget lihegek és izzadok ebben a hőségben. De kb elegem lehetett belőle, mert este pizza helyett csak egy sopska salátát ettem. Reggelre is csak egy száraz zsömlét. Második napja nem kávéval kezdem a napot. (ez már nagyon cikiiii)
A mai táv, bár csak 57 km, nagyon combosnak ígérkrzrtt, mert hegyen-völgyön vitt, nem a Dráva mentén. Jürgen országutazni akart, én semmiképp. Szerencsére Dravogradban, ahol igazán kezdődik a szlovén szakasz,elmentünk a pályaudvarra, mert amögött indul az út. (már ez sem volt egyszerű jelzések hiányában). De van szánk. A pályaudvar kihalt, szerencsére volt kirakva menetrend, és a 2 perce látott vonat (9.32) után 14.40kor megy a következő. Ott tanakodtunk, térkép, majd a sínekhez kimenve megláttam az átjárót. Engem meg a vasutas hölgy látott meg, így kijött, és útba igazított. Sportos kis alkat volt, neki 2 óra Maribor mondta, (72km) (mivel is???) szép, árnyas út, hegyen völgyön. Ott, rögtön az állomás mögött indul. Megnézve a térképet, gondoltam nem ülök ott 5 órányit, a vonat gyakran megáll, elérhető közel a bicajúttól.
Első etap: 9 km, Trbonje: rögtön fel a hegyre, gyönyörű kilátás, majd ocsmány úton le. OK, még egy etap: Vuhren15 km,legyen. Na, volt ez olyan sokféle, hogy csak na. először is egy közúti hidon kellett átmenni, ahol az autók elterelve, de bicajosok ráengedve, csakhogy nem a hídra, hanem mellette egy ideiglenes, fából készült kis izgő-mozgóra, ahova 95 fokos szűk kanyarocska után 3 lépcső vezetett. Biciklis álom! Na , ezen a szakaszon történt, hogy Jürgen nem bírt várni, és gyanakodott, hogy reggel csak egy száraz zsemlét ettem, mi bajom, és elkérte a hátizsákom. Tavaly ez fordítva volt! E-bike!!!! no, azért a túl meredek emelkedőt az e sem viszi, és végül visszaszereztem a zsákot. Ohh, mennyivel könnyebb anélkül!
A bicajos útmutató Mariborig mutatja az utat, de szintkülönbséget nem, a jó kis kärnteni térképemről meg már lejöttünk.
Utána roszz minőségű út, majd 18%-os emelkedő tarkította az utunkat. Aranyos volt, itt egy kb 16 éves srác monteinbikeval előzött minket, ránk köszönt, és igen megcsodálta a pakkunkat. (na, hogy fogtok ti ezzel feltekerni, szegény párák!)
A tetőn volt egy árnyas pad, ott kifújtuk magunkat, és utólag jöttem rá, hogy a bicajomat egy szúrós bokornak dűtöttem. Ugyanis 20 m után döcögött. Megálltunk, felfújtuk, 3 m után megint leült. Hátra arc, ott volt egy gazdaság, tudnak-e segíteni, defektem van. Persze, hogyne, hozzam a bicajt a fészerbe! Na, megtaláltam a lyukat, mielőtt szétkapták volna a bicajom agyváltóját :((( Elő a kis piros bőrönd, benne minden felszerelés defekt elhárításhoz. Mikor kész lettünk, fizetség helyett Jürgen kapott egy doboz sört.
Nem volt messze az állomás, Vuhred. Onnan még 350 m emelkedő lett volna....Végül is, a dravogradi vasutas hölgy megerősített, hogy semmiképp se menne országúton, túl keskeny, csak 2 sáv, nincs padka és nagyon nagy a forgalma. Így aztán Jürgen is velem tartott, egy órát ücsörögtünk az állomáson,majd 40 km, 40perc vonattal, 6,5 € fejenként bicajjal. Még így is maradt 5 km az országúton, mert a booking com-on nem adott más választást Jürgennek, csak autós szempontút :)))))
A szálló megtalálása után zuhany, oh, micsoda élvezet!
Mivel ¾ 5-kor már a szobában voltunk, és sütött nap, és napos erkély is van, mostam mosószerrel egy nagyot. Jót vacsiztunk: szokásos gyulai, parenyica, edami, paprika, uborka. Desszertnek keksz az eperlekvár végével, meg unicum, hogy szebb legyen az este. Aztán 7 körül elbújt a nap, és 8-kor jó kis zuhé lett. Most kellemesen friss a levegő. Na, ez már sok lesz 9 óra, pizsiosztás!. Üdv. Holnap Ptuj, 2 éjszakára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése