Ötödik nap

délvidéki mentalitás: majd jönnek a kisbuszok....

Ma a Tara folyó a cél. Egyeseknek raftingolás, többieknek séta. Mivel olyan helyen van, ahova a mi nagy buszunk nem tud eljutni a keskeny és kanyargós utak miatt, ezért kellenek a kisbuszok, avagy mikrobuszok. Fél kilenc helyett fél 10-re meg is jönnek. ¾ 10 kor elindulnak a raftingolók, mi 2 percet vártunk még, így kb fél 11-kor indultunk. Közben vita és egyezkedés ebéd ügyben, végül megoldódott.  Megérkeztünk a Tara hídhoz, amit 1938-40-ben építettek, 150 m magas és 366

m hosszú. Átsétáltunk rajta és gyönyörködtünk a folyóban, ami elég sekély volt most, és a vörös szikában, ami a híd egyik pillérjénél található. Csodás volt a látvány!  Fentről láttuk a raftingozókat, amit ennél a vízállásnál inkább csónakázásnak neveznénk. Végül sikerült kb 2 km-rel tovább buszoznunk és lejutni a folyópartra. Szédítően hideg és tiszta a vize, gyorsan mélyül, és 1000-2000 m-es hegyek zárják közre.

Végül 2 órára haza is érkeztünk.

Lesétáltunk Zabljakba, ami odafelé kb 10 perc egy kellemes erdei úton át, visszafelé 15, mert emelkedő és tele van szamócával az út mentén.

Zabljak maga egy kellemes kis település, szép szállodákkal, nyüzsgő élettel. Mindenütt árusokkal találkozunk a boltok előtt is: gyógynövények zacskóban, szárított gomba, rókagomba, lekvárok, szörpök, borok, frissen szedett gyümölcsök, méz.

Az időjárás megfelel a magasságnak: ~ 1500m: a levegő tiszta és friss, a napsütés nagyon erős. Árnyékban ülni hűvös van.

Az emberek kedvesek, magasak, inkább angolul beszélnek valamennyit mint németül.

Sajnálom, hogy a pc-t nem vittem magammal, mert odalenn Zabljakban ahol kávéztunk és fagyiztunk volt rendes wifi is.

A kávé 1€, a fagyi gombóca 0,7 € volt a Cafe d Oro-ban.

Külön élmény Miso, a camping gazdája. Mindent ő intéz, mindenkit ismer, mindenből sápot húz, miközben kedves ember, de laza, őt nem sürgeti az idő. Ezt mi érezzük, amikor órákat kell várni valamire,holott értelmesebben is el tudnánk tölteni az időt.

Montenegro csodálatos hely, eddig is annak tartottam, most még inkább. Itt az emberek többsége még a természetben és a természetből él. Keményen dolgozva. Utak, házak, apartmanok épülnek.

Zabljak a Balkán félsziget legmagasabban fekvő városa (1456 m), a nemzeti park központja, évi átlaghőmérséklet 8 fok, sícentrum.

Negyedik nap

Óhh, ez a nap csodálatos volt! Reggel elég friss volt az idő, szokás szerint fél 8-kor reggeli, fél 7-es keléssel. Kisbuszokat vártunk, amik elvisznek kb 30 km-re, ahonnan a túránk indul. Név szerint Todorov do-ba. Odáig szuper hegyi út vitt, bő 1 kocsi szélességben. Föl-le kanyargott. Ha szembeforgalom volt, akkor lassítás és centizgetés. Ja, a buszok nehezen jöttek össze, valaki lemondta. Így fél 9 helyett fél 10-kor indultunk. Az „öregek” (tanárok, kivéve Bodó t.) a legjobb mercedesz kisbuszba tereltettek. A vége a csapatnak a gazda kisbuszában jöttek, miután kipakolt belőle és berakta az üléseket :) 14-en is elfértek :(((  ja, meg egy rendszám nélküli autó is)

Elindultunk a hegynek, Rátonyiné Zsuzsa és én, hogy legyen egy kis előnyünk. Emelkedett rendesen, mintha meredek lépcsőn másznál fel. Kb 75 fokos szögben :)

Változatos terepen: először füvön, lovak között, majd köves, görgő köves, végül sziklás kapaszkodósan. Aztán jött a négykézláb, túrabot egy kézre akasztva, hogy kevéssé zavarjon, és kapaszkodás, lépésről lépésre. Tévedés nincs. Végül is egy mellékcsúcsra értünk déli 12 órára. Ott megpihentünk, ettünk, majd jött a csúcstámadás.  Összesen 1820 m-ről 2393 m-re, kb 3 km alatt. A táj leírhatatlan, gyönyörűűűű! Láttunk egy jó nagy darab havat is. Lefelé hasonló. Volt, hogy a sziklának kellet dőlni, és kb 20 cm volt a lábunknak. De gyönyörű volt, ragyogó napsütés, nem túl meleg, szóval szuper!

A buszok ismét egy órát késtek, de gyönyörű helyen vártunk rájuk. Este vacsora csoda finom sűrű babgulyás, káposztasalátával!

Most épp társaságunk van és társasozunk(19.19 van) , várjuk a tábortüzet.

Tábortűz volt, éneklés gyenge.

De nagyokat nevettünk a robbanós társasjátékban! Jó éjt!

Harmadik nap

3. nap

tegnap este pótolandó az utazáskor elmaradt alvást, 9 után nem sokkal elmentünk a tollasbálba. (vagyis aludni tértünk) Kintről háttérzenéről a szemközt levő sátorlakók gondoskodtak. Nap mint nap egyre több sátor van. Raftingolók, meg bárkik. Reggel láttunk néhány embert polifoamon hálózsákban kinn a szabad ég alatt aludni. Brrrr...lehetett vagy 10 fok éjjel.

Mivel itt fenn Zabljakban esőt jeleztek, ezért a mindig napos Kotori öböl volt a cél. (kb 16 fokból indultunk). Niksic­ben megálltunk egy nagy áruháznál, feltölteni a hiányzó készleteket, szóval bevásárolni. Az én listám: 5 db nektarin (hazai zöldségem még van) és 4 üveg borocska.
VRANAC!!!!  - (nagyon finom helyi vörösbor - a szerk.)

Szerencsére figyelmetlen voltam, így 3 félét sikerült vennem, és 2 db van a finom fajtából!

Mire fél 1 körül Perast­ba értünk, már 34 fok volt az árnyékban. Kis hajózás a Szirti Madonna szigetre, angol idegenvezetés, tömeg, 40 fok benn, de jó volt újra látni!

Irány tovább Kotor. Két óra 25­kor parkoltunk le. Séta el a piac előtt: most nem volt gránátalma!!!
Be az óvárosba, miután a kapunál szereztünk egy térképet. 4­en indultunk, Kovács Ákos, Bodó Tamás, Bajusz Gyuri és én. Megnéztük a Szent Trifon katedrálist, felnéztünk a Szent János erődre, és bölcs döntésként eszembe nem jutott felmenni a tűző napon a 365 lépcsőn. Emlékszem, milyen csodálatos onnan a kilátás! Tamás és Ákos a gyomruk után mentek, Gyuri és én egy kis hazai birsalmasajtot elfogyasztva a tengert vettük célba. Végül is rátaláltunk a lehetőségre. Engem harisnyám visszatartott, később aztán azt gondoltam: nehogy már úgy menjek el a kotori öbölből, hogy csak a kezem ér vizet, harist ledobva combközépig szandálostól belépcsőztem.
Aztán spuri vissza a buszhoz, mert idő van! No nem a sétára, hanem már ott kellene lenni!
Azért egy pékségben még gyorsan vettünk pár csábító sütit, és be kell vallani, 5 perc késéssel a busznál voltunk. Nem mentség, bár elhagytunk/megelőztünk még legalább 7 embert......

Egy kellemes buszozás következett. Útközben megálltunk egy magaslaton, ahonnan be lehetett látni még egyszer az öbölbe. Majd a sok­sok kanyar, fel­-le vezető, de mindenütt kifogástalan úton - irány a tábor. A hegyek megint más arcukat mutatták mint 2 napja, nehéz betelni a változatos tájjal, a hegyekkel, a nem túl széles, de nem régen elkészült utakkal! Így értünk fél 9­re vissza, ahol kétszer annyi sátor áll este, mint amennyit reggel láttunk. Kellemes vacsora után kiderült, hol lehet wifizni.

Mindjárt 11 óra, még teszek egy kört a bekapcsolt géppel,  :(( hogy elpostázzam.

- Szirti Madonna templom - egy kis szigeten, amit ki is tölt a templom.

Második nap

Második nap

Reggeli fél 8­kor, rántotta, 2 szeletke finom sonka, 1 karika szalámi, kenyér, gezemice tea

fél 9 körül indulás a Medve hegyre. 1400 m­ről 2145m­re.kb 8 km alatt. A megivott 2 liter víz izzadságként távozott.

Egész napi táv 19 km.

Mivel 51­en indultunk útnak, így az eleje mindig megvárta a végét. Ott vízhólyag, súlyfelesleg, edzetlenség.....lassan haladtunk.

Ragyogó napsütésben. Egészen a csúcsig, ill hágóig. Ott néha elbújt a nap, aminek nagyon örültünk. Egészen a Durmitor Camp­-ig, ahol a lenyűgöző és már erősen fölénk magasodó hegyek felett morogni kezdett az ég. 2­kor a 3 helyi közül a középső mondta, hogy ó, elmegy az a hegy mögött. Negyed óra múlva a szép szál öreg bácsi szólt a fiatalkának, hogy aprítsa fel a tűzrevalót.

Na, ez már jel volt. De megvártuk a végét,(a csapatnak) ahol Tamás bakancsának talpa laffogott, egészen a cipő sarkáig felvált. Akkor már csepegett az eső, és jött a zivatar. Hullámokban. Kis cseppek, nagyok, halkabb dörgés, hosszú morajlás, eső, zuhé.....

És a vizes kövek csúsznak. Nahát! A legrázósabb helyeken eszembe nem volt, hogy fényképezőt vegyek elő, érthető módon. A poncsó alatt majd megfulladtam, izzadtam, meleg volt. Most sajnálom, hogy nincs itt az új kabát, amit Kariéktól kaptam! Jó alkalom lett volna kipróbálni!

4­re leértünk egy elágazáshoz, ahol vizesen megálltunk, de látszott már a felhők felett a nap halvány korongja. Majd lassan elő is jött. Épp ideje volt, mert a piros kabátkám és az alatta levő póló eleje csurom víz volt, meg a hajam is. Hajamat megdörzsöltem, pólót átcseréltem, piros széldzseki csurom víz.....

Végre elindultunk a Crno Jezero­hoz. Egy szép kis (?) tó, másfél óra lenne körbesétálni, de nem tettük. Mindez a durmitor nemzeti park területén van, úgyhogy kifelé jövet a tónál legombolták a fejenként 3 € kilépési díjat.

Most jött a nap fénye: az út mentén kis asztaloknál a helyiek árulták a helyi finomságokat: friss áfonya, szamóca, szeder, borok, likőrök, fekete méz.....

Áfonyabor!!!!! no, nem hagytuk ott!!!

én estére vettem, Attila meg az útra. A táborig. Meg is ittuk. No, az utolsó dombocskán nehéz volt az átkelés....

Vacsora tegnap 2 sült pisztráng, ma husirudacskák:sebabcsica vagy mi?

-csevapcsicsi - a szerk.

No, pá, holnap Kotor.

(kattintás a képre: nagyobb méret)

(3. nap előzetes: - a szerk.)

Hűvös éj, de jó a szoba és a takaró. Hosszú, szerpentines út , 4 óra, hágóra fel, majd le.

Perast, a Szirti Madonna temploma­szigete, majd 2 óra Kotorban. Rövid pancsolás a tengerben,

majd a gyönyörű úton vissza, fél9­re érkezés.

9­kor vacsi, töltött paprika káposztasalátával,amin egy fél paradicsom is volt.

Holnap túra, megyek le wifit keresni. Üdv!

Néhány fotó

Montenegrói túrázás - első nap

 2016. július 30-31.

Déli 12.30-kor indultunk a TAG elől Bp irányába. 4 óra múlva volt az első megálló Bp után, majd fél 9 körül már Szlovéniában. Aztán tovább, határátlépések, és sok-sok kanyargás után, miközben több oldalról is ráláttunk az éjszakai kivilágításban pompázó Dubrovnikra, végre megtaláltuk azt a helyet, ahol 5 évvel ezelőtt kiszálltunk a buszból. Hajnali negyed 5. Még sötét volt, de az utcán sokan sétáltak, főleg a 30 alatti korosztályból. Nagyon kellemes, 24-26 fok körüli hőmérséklettel. Leültünk elfogyasztani a „welcomedrink”-ünket, majd ki-ki reggelizett. Mi felnőttek 8-10-en összetartottunk, és együtt vártuk a hajnalhasadtát. Kerestünk-kutattunk egy enyhet adó mellékhelyiséget, de ez az óvárosban hajnalban nincs. Körbenéztünk, sétáltunk, majd elindultunk a szemközti dombon levő várba. Miután megláttuk, hogy oda-vissza 180 kuna lenne a kabinos felvonó, úgy döntöttünk egy kávézás után negyed 8-kor, hogy még a viszonylag hűvösben gyalog nekiindulunk a 365 m magas vár-kilátónak. Gyorsan melegedett a ragyogó napsütésben, és árnyék nélkül elég izzasztó volt a hosszú kaptató. Felértünk!!!!

Odafönn csodálatos kilátás, egy pohár hideg sör lehűtött annyira, hogy le is tudjunk gyalogolni. Irány a tenger! Fürdőruhám a buszon, így a tűző napon csak térdig mentem vízbe, ill zuhany alá a parton.

Ebédlőhely keresés: hűvös, árnyas utca. Majd szenvedés egy órát, mikor is a busz értünk jöhetett. (9óra pihenőidő)

Irány Zabljak. Boszniába be, ki.Montenegroba be. Gyönyörű volt a Bela vagy minek a völgye, kanonja, másfél óra szerpentin, majd még 3 óra buszozás. Megérkeztünk a kempingbe. Érdekes elszállásolás, de szép a szobánk. Vacsi 7 helyett fél 9-kor. :((

nagyon finom 2 sült keszeg káposztasalátával. Aztán nem volt víz. Majd lett, nagy öröm, mert volt mit lemosni.

Na, ennyi mára.