Dráva menti 7. nap - utolsó biciklizés

Utsó nap bicajon

Mi szépet és jót írhatnék: az út a szokásos, hol beton, hol nem, hol sík, hol nem, hanem meredek, a nap egyfolytában süt, néha van árnyék is, kb buszmegállóban, ahol lövöldöztünk egy fél kg cseresznye magjaival.....miközben lehűltünk kb 38 fokra.......

Maribor nem különleges, tényleg elég neki fél nap. A TIC (turinfo) ban szereztünk további térképet, köze nincs a drauradweg minőségéhez, de térkép. 

Kb ¾ 5 re értünk Ptujba, több hosszabb megállóval a hőség miatt. Ptuj gyönyörű, hangulatos, aranyos városka. A szállás: hát.....ami az ára.....

Wc a folyosón, fürdő a folyosó végén, tök meleg, de a „Lasko”sör nagyon finom. Van belőle barna is, holnap azt iszom.

Ma 52 km-t tekertünk.

Most ennyi, mert ma kaptam a hírt a 7. unokám érkezéséről, ha szabad világgá kürtölnöm!!!!!!!!

Juhéééééé

Holnap Varazsd! Üdv!

Eddig kb 400 km a megtett táv.

Képek Ptujról:

Drávamenti 6. nap

Péntek, Szlovénia

Oh, ma jobban ment (mi is???) csak 1,6 km-rel gurultunk túl a szálláson. Mire végre Jürgen is megállt (mióta e-bike-ja van, simán elhagy az emelkedőn) , én már tudtam, hogy elhagytuk. Ugyanis van szám, és nem szégyellek kérdezni, különösen ha épp tolom a bicajt :))) Úgyhogy én tudtam, hogy 1 km-re van,és ott láttam is egy kb hasonlót,amit este neten, de a nevet nem találtam.

Na, kezdjük a reggellel.

Jól aludtam, figyeltem a folyadékra, mert rengeteget lihegek és izzadok ebben a hőségben. De kb elegem lehetett belőle, mert este pizza helyett csak egy sopska salátát ettem. Reggelre is csak egy száraz zsömlét. Második napja nem kávéval kezdem a napot. (ez már nagyon cikiiii)

A mai táv, bár csak 57 km, nagyon combosnak ígérkrzrtt, mert hegyen-völgyön vitt, nem a Dráva mentén. Jürgen országutazni akart, én semmiképp. Szerencsére Dravogradban, ahol igazán kezdődik a szlovén szakasz,elmentünk a pályaudvarra, mert amögött indul az út. (már ez sem volt egyszerű jelzések hiányában). De van szánk. A pályaudvar kihalt, szerencsére volt kirakva menetrend, és a 2 perce látott vonat (9.32) után 14.40kor megy a következő. Ott tanakodtunk, térkép, majd a sínekhez kimenve megláttam az átjárót. Engem meg a vasutas hölgy látott meg, így kijött, és útba igazított. Sportos kis alkat volt, neki 2 óra Maribor mondta, (72km) (mivel is???) szép, árnyas út, hegyen völgyön. Ott, rögtön az állomás mögött indul. Megnézve a térképet, gondoltam nem ülök ott 5 órányit, a vonat gyakran megáll, elérhető közel a bicajúttól.

Első etap: 9 km, Trbonje: rögtön fel a hegyre, gyönyörű kilátás, majd ocsmány úton le. OK, még egy etap: Vuhren15 km,legyen. Na, volt ez olyan sokféle, hogy csak na. először is egy közúti hidon kellett átmenni, ahol az autók elterelve, de bicajosok ráengedve, csakhogy nem a hídra, hanem mellette egy ideiglenes, fából készült kis izgő-mozgóra, ahova 95 fokos szűk kanyarocska után 3 lépcső vezetett. Biciklis álom!  Na , ezen a szakaszon történt, hogy Jürgen nem bírt várni, és gyanakodott, hogy reggel csak egy száraz zsemlét ettem, mi bajom, és elkérte a hátizsákom.  Tavaly ez fordítva volt! E-bike!!!! no, azért a túl meredek emelkedőt az e sem viszi, és végül visszaszereztem a zsákot. Ohh, mennyivel könnyebb anélkül!

A bicajos útmutató Mariborig mutatja az utat, de szintkülönbséget nem, a jó kis kärnteni térképemről meg már lejöttünk.

Utána roszz minőségű út, majd 18%-os emelkedő tarkította az utunkat. Aranyos volt, itt egy kb 16 éves srác monteinbikeval előzött minket, ránk köszönt, és igen megcsodálta a pakkunkat. (na, hogy fogtok ti ezzel feltekerni, szegény párák!)

A tetőn volt egy árnyas pad, ott kifújtuk magunkat, és utólag jöttem rá, hogy a bicajomat egy szúrós bokornak dűtöttem. Ugyanis 20 m után döcögött. Megálltunk, felfújtuk, 3 m után megint leült. Hátra arc, ott volt egy gazdaság, tudnak-e segíteni, defektem van. Persze, hogyne, hozzam a bicajt a fészerbe! Na, megtaláltam a lyukat, mielőtt szétkapták volna a bicajom agyváltóját :((( Elő a kis piros bőrönd, benne minden felszerelés defekt elhárításhoz. Mikor kész lettünk, fizetség helyett Jürgen kapott egy doboz sört.

Nem volt messze az állomás, Vuhred. Onnan még 350 m emelkedő lett volna....Végül is, a dravogradi vasutas hölgy megerősített, hogy semmiképp se menne országúton, túl keskeny, csak 2 sáv, nincs padka és nagyon nagy a forgalma. Így aztán Jürgen is velem tartott, egy órát ücsörögtünk az állomáson,majd 40 km, 40perc vonattal, 6,5 € fejenként bicajjal. Még így is maradt 5 km az országúton, mert a booking com-on nem adott más választást Jürgennek, csak autós szempontút :)))))

A szálló megtalálása után zuhany, oh, micsoda élvezet!

Mivel ¾ 5-kor már a szobában voltunk, és sütött nap, és napos erkély is van, mostam mosószerrel egy nagyot. Jót vacsiztunk: szokásos gyulai, parenyica, edami, paprika, uborka. Desszertnek keksz az eperlekvár végével, meg unicum, hogy szebb legyen az este. Aztán 7 körül elbújt a nap, és 8-kor jó kis zuhé lett. Most kellemesen friss a levegő. Na, ez már sok lesz 9 óra, pizsiosztás!. Üdv. Holnap Ptuj, 2 éjszakára.

Drávamenti 5. nap

Az 5. nap (ha jól számolom) , azaz csütörtök.

A mai etap 81 km, összesen 317 km-nél járunk kb. Ma megint rendetlenkedett a bicajóra.

Ferlachból indultunk, ¾ 9-kor, (7-kor volt az ébresztő) gyorsan a bicajúton voltunk. Szép, változatos, murvás út. Elmondani hosszú lenne, látni kell. Néha egész hosszan muslicák röpködtek rajokban, nehéz volt levegőt venni. Aztán árnyék, majd nap, stb. Egyszer átmentünk a Dráva másik oldalára, kedves kis hídon, 1 autó+1 bicaj széles. Majd 7 km múlva egy erőmű tetején vissza.

Seidendorfnál talán választhattunk volna, hogy a napi emelkedőt a hegyen, vagy a másik oldalon országúton akarjuk-e. Maradtunk a hegyen. Huhhhh

Völkermarktba nem mentünk be, mert az is fenn volt egy magaslaton, és már csömörünk volt, (ott egyébként fel van duzzasztva a Dráva, irtó széles volt.

Völkermarkt után a 20 éves útikalauz (!!!!!!) is ismét nagy szinkülönbségeket mutatott, többnyire beton úton, kis falvakon át. Így is volt.

Draurainnél megcsodáltuk a Bungee-Jumping hidat, majd tovább menve, egyszer csak eltűnt a jelzés. 

Így esett, hogy egyszer csak a 80-as (fő) úton voltunk, és a tűző napon nehéz értelmes döntést hozni. Így elő a láthatósági mellényt, és kb Eis-től Lavamündig azon gurultunk, 90% lefelé, kb 5% tolás felfelé.

Különben csodás út volt, Zsuzsi is élvezte volna, 2 sávos (szerpentin?) lefelé kanyargós tök jó aszfalttal. A forgalom elviselhető volt, mondhatni gyér.

Lavamündben aztán kis pihi, vásárlás, (vacsira meg reggelire) és elvileg tovább a Szlovéniába vivő úton, de szerencsére már van kiépített külön bicajút a határig, onnan meg elkülönített sáv. Simán túlgurultunk 2,6 km-rel, mert tegnap gyér volt a net, és nem sikerült beazonosítanom a helyet. Vic, a határ után kb 200 m-re.

Ma nem volt zuhé, csak hőség, meg emelkedő, de az rendesen. Valamennyit talán megspóroltunk az országúttal, a kis térképem adata szerint 574m emelkedés, 635m süllyedés volt. A zuhany után jólesik ücsörögni a hűvös szobában.

Ha valakinek eszébe jutna bejárni ezt az utat, vagy csomag nélkül, vagy elektromos rásegítéssel tegye!!!!! no, ennyi mára.

Drávamenti 4. nap

4.nap Spittal am Drau-tól Villachon át Ferlach-ig

ahh

93 km....

felfelé: 440m, lefelé 594 m (no, ezt nem vettem észre)

Az este jó kis eső és zivatar volt, így ma többnyire nem poros uton kellett bicajozni.

Az idő szép volt, reggelre elmentek a felhők is. Ragyogóan sütött a nap. Villachig nem volt semmi különös, erdei utak, néhol mező, vagy vetés, búzatábla mellet. Szép, viszonylag sík. Kellerbergnél volt egy érdekes híd, fotó mellékelve.

Közben 3 helyen találkoztunk kis katonákkal. Az első helyen csak ültek vagy 10-en, és vártak. A második helyen éppen gázvédelmi felszerelésben voltak, ill. vették fel. Ott volt főnök is. A harmadik helyen egyetlen kiskatona ücsörgött elsősegély felszereléssel és 2 hordággyal. Várta a pácienseket. Aztán Villach előtt egy márványfejtő, majd feldolgozó nagy-nagy zajjal, hosszan. Aztán végre elértük Villach olyan területét, ahol már nem döngölt út volt, hanem igazi, aszfaltos bicajút, és promenád, de nem túl hosszan. Megtaláltam azt a helyet, ahol (Zsuzsi: a csupa zászlós hídon át) beértünk a főtérre. Rövid séta után tovább, és bár tudtuk, hogy Villach után jön anemulass, mégis rosszul esett, hogy egyszer csak terelőút, és fel a hegyre. No, ez Rosegg-nél történt, mellékelem ha sikerül az őrült kacskaringós terelőutat. Eztán úgy döntöttünk, hogy Müllbachtól Unterkrajach-ig országúton bicajoztunk. Nagy élvezet. Különösen az emelkedők. Tolni a bicajt. Ja, van rajta 7 sebesség, abból a 2-6-ig használom, a 2-es is nagyon lihegtető, hacsak nem induláskor, vagy épp egy emelkedő legtetején kell addig visszakapcsolni.

   

Útközben elkapott az eső, ill a zivatar széle, de csak a széle, így kb fél óra pihenés is volt egy buszmegálló védettségében. . Utána hála az osm-nek, egy jó 2 km-es gurulás után rátaláltam a levezető útra, így onnan a gáton, kb vízszintes úton mentünk tovább. Csak egy híd alatt kellett kb 20 m-t le (élvezet) és fel (gyötrelem) menni. (ja, ez függőleges mérték!)

aztán szerencsére sokáig így maradt. Érdekes volt, hogy a Dráva egy idő után fenn folyt, azaz mi a Dráva töltésén bicajoztunk, a Dráva balra, kicsit lejjebb, és jobbra 50-100 m-es meredek völgy húzódott. Ki tartja a Dráva vizét ott fenn???????? és ha árvíz van?????

Végül a jegyzetem és a táblák hasonló útmutatása alapján a legrövidebb úton, és direkt simán elértük a szállást. 2 korsó csapolt sör a napi folyadékpótlásrahaha..... esti negyed 8-kor

a szálláson 2 külön szobánk van, a fürdőszobából szuper a kilátás!

Ennyit mára, holnapra is sok van..... jó éjt!

Dráva menti 3. nap

Ohh a 3. nap első fele

Épp déli (12.30-as) pihenőt tartok, mert ekkora hőségben nincs kedvem 800 m-t felfelé caplatni,(no, nem függőlegesen, csak ferdén) hogy vmi híres freskót megnézzek. Gerlamoosban vagyunk. Sikerült szépen legurulni, ill féken tartva a bicajt lejönni a 75 emeletnyit, de az erdőben is vártak még ránk újabb meglepetés emelkedők. Láttunk népeket, akik cucc nélkül bírták nyeregben :) . Úgy sokkal könnyebb :) kb 20 kg a fenekemnél (nem, nem a sajátom!!) húz erősen visszafelé.

Jó idő van, reggel 1 órával tovább, fél 8-ig aludtunk, és kaptunk reggelit. Sőt volt kompresszor is a háznál, most már jobban gurul a bicajom. A kitámasztó is meg volt lazulva, használhatatlan volt, azt is megszorítottam.

Az út gyönyörű, időnként fenyvesben kanyargott kedvesen, szépen, egy darabon lefelé is! Itt most az árnyékban 28,4 fok van. Nem fázunk. Árnyékban ülök, előttem egy csobogó, friss vízzel, és egy kedves szemközti ház. Azért a szél most fúhatna!

DU: na, amit kívátam, a szélfúvás megjött, de nem a kívánt helyen és időben, természetesen.

Jürgennek nagyon tetszett a freskós templom, én is elolvastam közben, hogy Kärnten leghíresebb helyét hagytam ki. De nem vonzanak a freskók annyira. 34,6 fokot mutatott később a hőmérőm, aztán csendben megvált tőlem. Sajnálom. Du ebben a jó melegben bicajoztunk tovább, szerencsére néha elbújt a nap. Lendorf mellett van egy római kori Teurina múzeum, azt keresgéltük, meg is találtuk zárás előtt 10 peccel, úgyhogy be már nem mentünk. Természetesen ez is egy jó kis emelkedő tetején van. Lefelé már könnyebb volt. :) A szállásunk Spittal an der Drau-ban van. Az OSM-mel nem sikerült odanavigálnom, de azt láttam, hol vagyunk. Maradt a kérdezés. Jött egy srác, kb 16 éves. Tőle kérdezte Jürgen, hol a keresett utca. Épp az anyja a bérbeadó, ő is ebben a házban lakik, jól elmondta, úgy már rögtön megtaláltuk. Csodás apartman, újnak is néz ki, ízléses, kényelmes, a konyhában van só, kávé, stb. Így a vacsoránk saját főzésű bolognai spagatti lett, parmezano sajttal. Az Aldi kb 3 percre van. Jól laktunk, gyűjtöm az energiát a holnapi 440 m fel, és kb 600 m lejtőhöz. Meg amit még terven kívül megteszünk. A mai nap is toszigáltam felfelé a bicajt, 250 m fel, kb 300 le. A legnagyobb sebesség, ahol volt alkalmam rápillantani 36,8 km/h volt. Általában 20-25-tel gurulunk lefelé, már ha van rá mód. A max (félősök kedvéért) egy jól belátható vasút alatti átjárónál jött össze, ahol utána ugye fel is kellett kapaszkodni :)

Gondolom, mindenről szó esett. A táj változatos és gyönyörűűűűűű, a bicajozás időnként izzasztó, de tök jó. A Jürgen elektromos bicaja prima, alig birok vele tempót tartani. 18,5-20 km/h. Emelkedőn legyőzhetetlen, ha nem belátható az út. ( ellenkező esetben néha én győzök). Berregve suhan el mellettem :((((

Nos, kihörpintjük söreinket, véget vetünk a beszédnek, kinn dörög az ég, még nincs eső és jég, remélem reggelre el is múlik. Üdv!

Dráva menti 2. nap

Egy majdnem tökéletes nap: első nap a Dráva mentén Toblachtól Dellacig. Kb 90 km.

Ezen belül 373 m emelkedő, 985 m lejtő. Ragyogó napsütés, gyönyörű idő, egészen kb 12 óráig. Akkor kezdett bevadulni a szembeszél. Egészen durván, ehhez képest a Misztrál semmi nem volt. (Svájc-Franciao. 2015)

Az út gyönyörű!!!!! Leginkább a Dráva mentén, néhol távolabb. A Dráva egészen kis patakként indul (nahát!!) akár a Tócó /debreceni olykor nem kiszáradt patak -a szerk./, aztán egyre nagyobb lesz, a szine világos zöldes. Hol simán, hol nagy köveken, néhol raftingozni is lehetne rajta.

Az út minősége Kelet-Tirolban szuper, aszfalt, általában kiváló állapotban, elég széles, 3 bicaj simán elfér. A környezet igen változatos: virágzó bodza bokrok, erdő, mező, fenyves, vasút mellet...sokszor nagyon kanyargós, és hepehupás. De sajna nem belátható kanyarokkal :(

Lienzben irtó meleg volt, kb 2-kor jártunk ott, na, kb 30 fok..... ott nem volt szembeszél!

Oberdrauburgban sütiztünk-kávéztunk egyet, (tea time) addig az otthoni sajtos-kolbászos chia magvas bucikat ettük hazai uborkával, meg csokival. (jó, azt külön) Köszi Kareszék a csokit, bár a nugátos nem állja a meleget! Nekem is van még tartalékom :)

Este 18.40-re elértük a Dellach am Drautal nevű települést, ahol gyorsan bevásároltunk. Ki-ki mit gondolt. Előbb Jürgen, majd én is. (így nem kell lezárni a bicajokat)

Ohh! A Jürgen elektromos bicaja szuperül szolgál, cserébe az enyém a 20 kg cuccal és a puha kerekeivel elég strapás. Időnként úgy otthagyott Jürgen, hogy csak na!

Szóval, élvezetes gyönyörű nap volt magas hegyek között, jó levegőn.

Most jön a majdnem: átértünk Kärntenbe: nagy táblán üdvözlő szöveg, de az aszfalt eltűnt. Jó minőségű, bicajozható földutak. Ez csak a majd volt a majdnemből. A NEM: a szállás 2 km-re van Dellactól, Rietschach 4 . Ez oké. DE: 230 m-rel magasabban, mint a bicajút. No, ez bő 1 óra volt, persze toltuk a bicajokat mindketten. Ha valakinek nem lenne világos: 2 km hosszon 230 m emelkedő, szerpentin. No, a kilátás gyönyörű. Gyanús akkor lett, mikor a 3. embertől is kérdeztük, hol is van a Lamberger haus, és mesélte, hogy sílift alsó állomás, tovább felső állomás, ott nem jobbra, hanem balra, és a következő kanyar utáni első házzzzzzzzzzzzz

No, emelkedés közben 1 l natürlich antioxidáns gyümölcslé, fenn a 2. liter, zuhany, sör, kolbász, kenyér, sajt, paprika, és kärnteni eper! Mindez az erkélyen, aber natürlich, szemben a gyönyörű hegyekkel. Melyek is azok????

Na, puszi mindenkinek! Holnap séta le 230 m-t.....aztán bicaj.

Dráva menti biciklitúra 2017.

..úgy kezdődött, hogy 5.40-kor kiléptem a kapun, és szerencsésen leértem a buszmegállóba. /mindez Budapesten történt -a szerk./ Az 5-ös busz valóban időben jött, és 6 óra 20-ra letett a Keletinél. Bebattyogtam. Legnagyobb meglepetésemre a 9. vágányon ki volt ugyan írva, hogy Raijet Zürichbe, de egy normál szerelvény állt ott, Bp-Wien felirattal . Hmmmm    Az egyetlen kalauz elmondta másoknak (én csak lekagylóztam), hogy nem jött meg a megfelelő Railjet szerelvény, majd Bécsben át kell szállnunk. Így vala. Ott elküldtük a helyünkön ülő utasokat, mondván, igaz, nem jelzi a vonat, hogy oda helyjegy van kiadva, de nekünk oda szól. 

Egy kedves fiatalember volt a szomszédom, általában videókat nézett, de időnként beszélgettünk is egy keveset.

Linzben találkoztam Karival. Állandóan változott a kocsi végének utazóközönsége, bicajjal jöttek, mentek. Linz, Salzburg, stb. / bicajakasztó volt a kocsi bejáratánal.

Az út simán telt, majd 2 előtt kicsivel megérkeztem Innsbruckba, ahol jó meleg várt, és legnagyobb meglepetésemre az eredetileg 3 kocsis szerelvény addigra legalább 8 kocsiból állt. Jürgen ott várt, elsétáltunk a kocsihoz pár száz métert, majd jó melegben elindultunk a Brenner hágó,majd Welsberg felé. A hágó után a fizetőkapu felé kb 3 km-es dugó volt, szépen araszolgattunk. Jó meleg volt, az én oldalamról sütött a nap, el is szundítottam kicsit. Egy tankolás után a hazai cseresznye életet vert belénk. kb este 6 -ra értünk a 130 km-re levő szállásra. Csendes, gyönyörű hely. Egész apartmanunk van, külön szoba!!! Vacsora a hátizsákból: 2 avakádó, rozscipó, kolbász,sajt, majd végül eperlekvár ínyenceknek. Természetesen az étvágygerjesztő is megvolt, kis hazai unicum :) 

Vacsora az erkélyen, jó levegő, csend, madárdal....

Ideje pihenni készülődni. Holnap hosszú nap lesz. Az ablakból a Dolomitokra látunk!!!!!  Gyönyörű hely!!!!!!!























Az útvonal kb ez lesz, ez az ausztriai szakasz, de előtte és utána is van még egy kicsi, Toblachtól a határig és Szlovéniában Mariborig. (ott nem tud bicikliutat a maps.)