2018. augusztus 22., szerda

Loire menti 4. bejegyzés

Az eddigi 2 nap 123 km, ma + 77km.
Ma nem tévedtünk el, Angerstől vissza kellett térni a Loire-völgyhöz, ez szép kellemes út volt. Aztán irány Saumur. Az egyik településen Saumur droit és Saumur gauche volt kiírva. Zsuzsi már tudta volna, mi ez, nekem nem esett le. Választottuk az egyiket, mondván, az több településen visz át, nem a túloldali folyóparton megy végig, ahol csak 1 falu van. Én láttam a térképen > < jeleket, ok. Aztán nekiindultunk. Erősen kellett a rásegítés, pedig még a településen voltunk. Szóltam Jürgennek: tele van-e az aksija, mert kellene. Végignézte a térképet, és átmentünk a simább terepre, a másik oldalra. Ott változatos utunk volt: 20 cm-es ösvény, majd kettő egymás mellett, ugyanez némi aszfalttal.... de szépen beértünk Saumurba, ahol a hídon kellett átmenni. Ez olyan ám itt, mintha 3-4 budapesti hidat tennél sorba egymás után. Irtó hosszú, mert kis ág, aztán árterület, majd sziget, majd főág.....
De nagyon jól megcsinálták, a z autópályától teljesen külön, elzárt sáv, a híd egyik szélén, kb 3m széles és egy része még üvegfallal is el van látva, hogy csendes legyen.

A szállást ügyesen megtaláltam, a telefonon a google odavezet, csak hagyni kell neki időt, hogy letöltse. Úgyhogy este 6-kor bementünk, azaz tekertünk a városba megnézni a Chateu-t, már zárva volt, de szép kilátás. Az óvárost kihagytuk, nem lehet mindent megnézni. Hazafelé egy Mc Donaldsban vacsiztunk, volt szerencsém vmi halburgert választani, de finom volt. Aztán „haza” bicaj, a Premiere Classe hotelbe. Minden szoba a szabadba nyílik, 2 oldaláról az épületnek, 3 szintes, külső lépcső visz fel. Az ágy végénél van 30 cm, hogy átmenj a túloldalra vagy a fürdőszobához. Szóval alvásra találták ki.
Találkoztunk egy türelmetlen vagy hülye autóssal: képzeljétek, dudált a bicajosokra. Elfelejtettem megnézni, melyik nemzetből való, mert a franciák türelmesek, 20-al döcögnek utánad. Láttam egy helyi bicajost is, aki egy osztatlan úton (nincs felezővonal vagy pötty se, mert keskeny) úgy beintett egy autósnak, mert úgy előzte J-t, hogy ő szembejőve egyvonalban volt vele. Elfértek, de illetlenség!
Nos, jól esett az ágy, nem kellett ringatni.

Szerda, aug 15.
Jót aludtunk, fél 9 után ébredtem másodjára. Akkor elkezdtem motozni, J is felébredt. 10 körül el is indultunk, most Saumurban egy másik hídon mentünk át, hogy a turinformnál térképet szerezzek. Átmentünk a hídon, kicsit tovább is, megkérdeztem vkit, hol az Info? Már ott kellett volna lennie, hisz térkép szerint a folyó túloldalán, közel a hídhoz. Mondja, egyenest előre, át a hídon, majd jobbra. Persze, hisz egy híd nem híd, szigeten voltunk....
aztán szépen elbicajoztunk a Vienne folyó torkolatáig, azon kicsit túl, és onnan a Vienne mentén. Útközben láttunk egy pékséget, J. bement, a bicajokat falnak támasztottuk. A kézifék támaszkodása megtartja a bicajt, a sok súly másképp elhúzza. Fél perc, nyílik egy ablak, 40-es férfi kihajol: madam, no velo... és mutatja, ne támasszam a falhoz. Ok, tartom. Újabb fél perc, az emeletről kinéz egy siheder: madam, no velo....és mutatja a Jürgenét. Én visszamutogattam, hogy a sajátom fogom, nincs több kezem, rögtön jön a másik bicaj tulaja....kicsit még erősködött, megjegyezte/kérdezte aleman vagyok-e, és eltűnt.

Loire menti nr3. bejegyzés

Kedveseim!

Jól beharangoztam, hogy mindennap hírt adok aznapi utunkról. Hát, ez nem sikerült. Ugyanis ha későn 20-21.30 körül érkeztünk a szállásra, pakolás, vacsora, ami nem 5 perc, tennivalók, és már éjfél is van. Kelés rendre 7.30-kor. Ez azt jelenti, általában 10-kor el is indulunk.

Akkor visszafelé: ma Orangeban ébredtünk, Access hotel. Szuper, mert volt egy csöppnyi berendezett konyharésze, így tegnap este bolognai spagettit ettünk.
A napot legnagyobb félelmemre az orleansi történeti /elmi és archeológiai múzeumban kezdtük. (10.30) Először is, mivel múzeum, 65 év felett kedvezményes jegy jár. Másodszor egyből 3 múzeumba szólt, 3 euróért. A múzeum épülete gyönyörű, de picike. Két emeletes, emeletenként 3-3 szobával. Neten megnéztem róla képeket, és vártam, mikor jön már a sok figura. Hát, egy 20x30 cm-es helyen elfértek.
Következő a katedrális volt, amit tegnap már megcsodáltunk, körbe és bejártunk. GYÖNYÖRŰ. Az utikönyvem írja, hogy fel lehet menni a tornyába, 241 lépcső. Mellette van a turinfo, bementem, megkérdeztem, hát, naponta egyszer, tíztől lehet felmenni.
Tanulság: ha valahova megérkezünk, előbb a turinfot kell megkeresni!!!!!!! tegnap du 4-kor már a városban voltunk, csak lepakoltunk a szálláson. Így 6 után értünk vissza .

Ezután mivel egy kis csinos térképet kaptunk, nem egy lepedőt, bejártuk (kerekeztük) a régi negyedet, szűk utcák, fagerendás házak, majd a második múzeum: Jeanne d'Arc házába értünk. Ott videofilmet lehet megnézni egyetlen teremben az életéről.
Még kérésemre visszatekertünk a szobrához, ami egy jó nagy tér közepén áll. Nagyon szép hely, a Loire hídjához egy olyan sugárút vezet, ahol egyforma stílusú házak vannak végig, alul boltíves árkáddal. Kb 1 km hosszan. A villamos érdekes, az út közepén megy, csilingel sokat, mert kanyarodik, merőlegesen keresztezi a másikat....

Majd egy körül nekiindultunk mai rövid távunknak: Jargeau. 4,5 ezres csinos kisváros a Loire bal partján, hatalmas, szép templommal. Zuhanyzás után tettünk egy kört a környéken, felfedeztük a túloldali kisvárost is , de útközben egy bicaj kereskedés-bérlésnél felfújtattuk a gumijainkat. Nagyon kedves hapsi volt, mondta: a levegő ingyen van.

Az Auchanban vásároltunk, sokkal olcsóbb, mint a Carrefour.
Most J. képeslapokat ír, én meg ezt. Ez végre egy laza nap, kellett már.
A mai út gyönyörű volt: egy része a töltésen, majd egy szigetfélére vezetett az út, jobbról víz, balról is. Nem lehet leírni, milyen gyönyörű és változatos a Loire. A sok homokpadot kihasználják, játszótér, stb, egyszerűen élnek rajtuk. Sok madarat is lehet látni, legtöbbször sirályt, máshol hattyút, kócsagot, szürke gémet. És nem teljes a lista!!!!

Útközben meg szoktunk állni piknikezni: sok helyen vannak padok asztallal, szemetessel, pihenőhelynek. Ezeket is használják a franciák, nagy élet van a szabadban.

A piknikünk a következő: előveszem a piros orkán anyagot, az kerül az asztalra. Aztán a nálunk levő bagett a piros kockás konyharuhára, a zöld szigetelő tasiban (2 l) a kolbasz, sajt, olasz sonka, leheletvékony, ritkán ementáli sajt is, külön uborka, retek, néha paradicsom, esetleg banán. Kényelmesen elköltjük soron lévő étkezésünket. Aztán összepakolva és elrakva a maradékot, irány tovább. J. fröccsöt iszik sima vizecskével, én vizecskét.

Általában naponta pótolni kell a készletet, akkor 2-3 sör, 1 üveg fehérbor is kerül.

Ahogy egyre beljebb haladunk, minden sárgább, barnább, porosabb.
Az irány aszerint lett választva, hogy általában nyugati szél fúj, és ne kellejen széllel szembe bicajozni. Hááát: egy hete délután feltámad a szembe szél, ma már déltől kedve fújt.
Már 11 napja úton vagyunk, még 3 nap bicajozás lesz.
Tanulság: Ma a turinfoban kiderült, hogy ha a folyásirányban haladnánk, akkor jó pár eurót lehet spórolni az előre váltott kastélybelépőkből, de csak a folyásirány mentén.
Kész vannak a képeslapok, vége a mesémnek.

2018. augusztus 15., szerda

Loire menti nr.2.

Hahóó! Varadesben egy régi kúria kis lakása volt a szállásunk. Érdekes volt, hogy mikro, hűtő volt, de csak 2 pohár, 2 bögre teának és semmi tányér, evőeszköz. Akkor minek a vízforraló és a mikro? Különben jól aludtam, kivéve a hajnali szúnyoglátogatást. Reggelit kértünk, 1€ volt az ára. Igazi francia reggeli, bagett, kalács, pici vaj és 3 -féle lekvár. Meg kávé persze. Elmúlt 9 óra, mire elindultunk. Jürgen kiszámolta, hogy az 50 km-t kb 4-5 óra alatt megtesszük. Majdnem: 4-5 felé járt, mire megérkeztünk. Napközben kaptunk 2 záport, hirtelen jöttek, az elsőnél épp egy pihenőben voltunk, és volt esőbeálló. Jó 5 perc múlva el is állt a zuhé, mehettünk tovább. A második is érdekes volt, megálltunk egy az útfélen lévő hatalmas sziklát fényképezni, és már csepegett is. Aztán esett rendesen. Szerencsére csak annyi, hogy fa alá állva, nem áztunk el. Ez tovább tartott, űjra rákezdett, majd elvonult és 5 perc múlva sütött a nap. Kellemes idő volt ma is, 20-25 fok körül. Milyen volt az út? Változatos, kellemes, időnként izgalmas. Én másodiknak tekerek, hagyom érvényesülni Jürgent. Időnként lemaradok, mert nézek vmit, vagy fényképezek, vagy egyszerűen nem azonos a tempónk. Így esett, hogy egy kanyarnál többen álltak, épp ott, ahol nekünk egyenesen kellett volna mennünk. Látom tőlem kb 70 m-re Jürgent továbbmenni az úton. Rásegítő bekapcs, csangetés, tekerés.....kb 500 m után utolértem. Szerencsére ezen az úton is kijutottunk a kívánt útra. A jelölés egyébként egyértelmű és jó, csak figyelni kell, nem szabad elmerengeni vagy a bicajt piszkálni. A Loire? Hát, hihetetlen! Annyi sziget, zátony, turzás, stb, rengeteg mellékág, leírhatatlan! Gyönyörű, nem unalmas. Ma kb 3 órát az egyik szigeten tekertünk. Mintha egy gát aszfaltozott teteje lenne. Szóval délutánra Angersbe érkeztünk. Már előtte is tanácskoztunk, merre kellene menni, de végül az Osm segített minden kerülő nélkül elérni a szállást, ami az óváros szélén van egy 154 ezer lakosú városban. Megnéztük a dómot, ami nagyon szép, illetve szép fa és üvegmunkák vannak benne, de engem nem kapott meg, a tegnapi jobban tetszett. Itt van az anjouk csuda vára, 17 db körbástyával. Jót sétáltunk az óvárosban, majd hazafelé az első „nyilvános” vacsorát ettük, valami imbiszben, én indiai csirkét nem épp pitában, de kb, Jürgen vmi burgert. Mindkettőhöz volt jó adag sült krumpli is meg kóla. Mi volt a legszebb ma: sok szép , olykor hosszú híd, a Loire sok arca, hogy valóban Loire-völgy, azaz egyik oldalon magas sziklák, mellette vasút, kicsit lejjebb a bicajút, majd rézsü, és ott a loire. Vagy a másik oldalon látszottak a sziklák. Időnként kiszélesedik a táj, kukoricások, kiskertek, stb. Angers nem a Loire patján, hanem a Maine partján fekszik. Holnapi cél Saumur, egy jóval kisebb városka. Most a 3. emeleten van a szobánk, az utcára néz. Szemben egy Delirium-Cafe van, előtte az utcán sok fiatal nagy hanggal. Majdcsak elcsendesednek. Vettem egy üveg francia vörösbort... levegőztetni kell, anélkül nem ízlik.... :((((((

2018. augusztus 13., hétfő

Loire menti biciklitúra 2018 /1.

Újra úton!!!!!

Nem ez az első a Dráva menti út óta, de a következő bicajtúra.
Sok-sok vívódás után mégis az e-bike-t választottam a Jürgen mutatta lehetőségek közül.

Hát, ez már más világ! Azonban haladjunk csak szép lassan sorjában!

Aug 10-én indultam Debrecenből Párizsba repülővel. Ott várt Jürgen, onnan utaztunk a Pandával
Le Mans-ba. Némi kerülővel, hogy ne kelljen a Párizs körüli körgyűrűkön átvergődni, annál is inkább, mert Tom-Tom már nagyon öreg, 87 hónapja nem frissültek a térképei. (ő a Navigátor)
Néha szerinte a mezőn átvágtunk, mert ahol mutatta, ott nem volt út, ahol út volt, azt nem ismerte. De szerencsésen megérkeztünk, igaz nem az általa megadott szintidőre, annál jóval később, mert Panda úr max 110-el megy, ha nagyon muszáj. Különben kb 90 a rendes utazósebessége. Szerencsére a portás a szálláson (Mister Bed Le Mans) nem ment el 21 órakor, bár sikerült vele telefonon egyeztetni. A szállás szokásos, a szobában benn a wc-zuhany kézmosó komplex, amiben megfordulni is alig tudsz, de bent van!
Ott vacsoráztunk,mármint nem a wc-ben, hanem a szobában, egy szék volt az asztal, az ágyak végén ülve, gyulai, paprika, és aldis perec, mivel kenyerünk nem volt. De kupica unicum és 1 sör (összesen) és kevés fehér bor azért akadt. Reggeli hasonló, forró kávéval, hála a vízforralómnak! (meg a nescafenak, a la arabica)
Ismét autó, és a városnak van egy gyönyörű dómja, gyönyörű óvárosa, régi falak....hatalmas és nagyon szép. Azt megnéztük, majd kb 300 km Nantesig. Angers utáni pihenőtől én vezettem végig. Volt nagy dugó, alig 20 km/ h-val haladtunk időnként, ha haladtunk, sokáig tartott. Nantesban szállás nagyon szuper, és nem drágább, mint az előző. Campanille Nantes Centre. Szuper! Akkora fürdőszoba, hogy forogni is lehet benne! A bejáratnál akasztók, polcok, cipősfiók! Az asztalon vízforraló, 2 teafilter és kávé (arabica) tejszín, cukor. Persze személyenként 1 adagocska. De hozzá to go pohár :)

Megérkezés, kipakolás után kerestünk parkolóhelyet a kocsinak, ahol bő 2 hétig lehet. Hála Zsuzsika szemfülességének, 100 m után ott kívánkoztak a lehetőségek. Bicajt le, cuccok szétválogatni, mi marad a kocsiban, mi jön velünk az útra. Kocsi leparkolva, aksi lecsatolva, ok. Elmentünk bevásárolni a szemközti Marche-ba, majd bicajpróba. Nantesben van egy szép dóm, meg egy régi kekszgyár érdekes tornya. Az LU kekszgyár, 2000 óta nem működik. A dóm után (ami már zárva volt), megnéztük a Chateu-t is, a belső udvarára be lehetett menni, nagyon szép, körben vizesárok, igazi felnyitható híd a bejáratnál. Hazafelé elhagytuk egymást. Ugyanis Nantesban ahol mi jártunk, a közút a következő: járda, szegély után bicajút, mindkét oldalon, zöld nyíl jelzi a haladási irányt. Aztán szegély, egy sáv autóknak, majd kicsit magasabban autóbuszsáv, mindkét irányba külön-külön, középen kicsi zöld, és a szimmetrikus párja: busz, autó, bicaj, gyalogos. A körforgalomnál és kereszteződésekben elég fura, de el lehet igazodni. Mivel át kellett kerekezni a Loire 2 ágán is, az 2 híd. Az egyiken építkezés miatt a busz és a bicajsáv lezárva. Hazafelé tehát választani lehetett: a bicajsávon a rossz oldalon, vagy az autók között. Jürgen amikor a sávunk elfogyott, átvágott a szemközti bicajsávra, a szembejövő autók szépen megvárták, míg átmegy. Én, mivel utána kerekeztem, láttam a szembejövőket, így maradtam a helyes oldalon, az egyetlen sávban, bekapcsoltam a rásegítőt, és szépen kb 23-al végigjöttem a hídon, utána ki a bicajsávba, mikor már újra volt. Itt az autósok partnernek tekintik a bicajost, nem dudálnak, rendesen, 1,5 m-re kikerülik. Ha kell, cammognak utána. A bicajsávon megálltam, vártam Jürgent, figyeltem a túloldalt. Nem jött. Átmentem (gyalogosan) a zebrán, és elé mentem addig, ahol elhagytuk egymást. Sehol. Előkaptam a telefonomat, megcsörgettem: mailbox. Visszafordultam, szép lassan gurultam a szálláshoz, újra telefon: mailbox. Leparkoltam a járdán a szállás előtt. Pár perc múlva csörög a telefonom: Jürgen kérdi, mi van velem? Minden ok? Nos, nemsoká ő is megérkezett. Ő nem észlelte, hol hagytuk el egymást, és visszább ment engem keresni. Ezért nem találtuk meg hamarabb egymást. Minden jó, ha a vége jó. Jó, hogy itt vagyok, minden napra jut apró ötlet, jótett. :)

Vacsora a szobában, már francia penészes sajt és uborka is adódott hozzá.

Ma reggel fél 8-as kelés (tegnap 8 volt, mert kb éjfélre vackoltunk el) és reggeli a szobában után bicajra pajti! Na, ez kicsit lassan ment,(nem énrám kellett várni) de nem rohanunk. 10-kor gurultunk.
Bajszi, figyelj! Nem rohanunk, visszafogott tempó!!!!!!

Ma tehát Loire mente, elindultunk a forrás felé, mondván, itt nyugatról fúj a szél és rajtam kívül kevesen szeretik a szembeszelet. Igaz, így kissé emelkedünk, de állandóan.
Hát, a Loire Európa egyetlen nem szabályozott folyója. Gyönyörű! Változatos, sokféle, érdekes, hol szűk, hol terebélyes, hol nem is látod, sok helyen szigetet alkot. Folyami homok a környezeteés a medre, sódernek mondanám magyarul. Mégis megnő benne a gaz, a fa, stb. Sok helyen fólia alatt öntözve termelnek vmit a sóderben, helyenként trágyázzák is. Ha holnap találkozunk még ilyen hellyel, megállok, közel megyek, mi nőhet ott.

Néhány szó a bicajról: okos döntés volt. Jön egy emelkedő: rásegítő bekapcs, és zzzzz már fenn is vagyok. Ha bármi miatt (fénykép) lemaradnék, bekapcs, akkor 25-tel húzok Jürgen után. Rásegítő nélkül azért kicsit combosabb mint a rendes bicaj, gyűrni kell, hogy menjen. Az emelkedő kb lehetetlen nélküle, pedig most nem nehéz a cuccom. (kb 10 kg ?)

La Varenne-ben volt egy kastély, fenn a falu fölött. Felszaladtunk, de ott csak temlom volt. Kissé lejjebb bejutottunk a gazdasági részbe, ahol az egykori tulaj fia nyakkendőben üldögélt az udvaron, vele beszéltünk!!!

na, ennyi mára, irány az ágy!

2017. június 25., vasárnap

Drávamenti +1

Mégis van még egy nap, ami nem Varasd, és nem Ormosd

Az éjjel jó kis vihar volt....3/4 2 -től...
Reggel borult, és fülledt volt az idő. Reggelit kértünk, tekintve, hogy vasárnap van....
Sajtos omlett. Jó volt, de megfeküdte a gyomrom, mert tejeskávét ittam hozzá, nem teát :(
Azért elindultunk. Nem Varasdra, mert bicajjal nem vállaltam be, busz meg soká jönne visszafelé, napi 1 járat.
Jaa, 8-ig aludtunk!!!!! nem 7-ig! VASÁRNAP!
Először így, nyugiban, és végre csomag nélkül elindultunk és megkerestünk egy Mitreum-ot. Sikerült megtalálni, de zárva volt, azért bekukkantottunk. Onnan tovább indultunk, Ormosd felé. Az ég gyanús volt, a levegő nyomott, fülledt, így kb 5-7 km-rel előtte kimondott kérésemre hátraarcot csináltunk.
El kell mondanom, már odafelé fel akartam adni, mert az aszfalt helyett először is fenn a gáton mentünk. Ez még nem lett volna baj, de 20-al! Akkor semmi nézelődés, mert leköt az út. Másrészt csuromvíz lett a hátam. No eztán jött csak a feketeleves: mert ilyen makadámot még nem láttam. Kavicsos, gidres-gödrös, a lelkedet is kirázza... Mellékelem. Nem szoktam a fenekemre panaszkodni, de ez már sok volt neki. Most lehet jó lett volna, ha az a 20 kg husiként rajta van :)))). Semmi élvezet nem volt benne, hanem tiszta fárasztó, nem szeretem út kb 1 km-en át. Elegem lett, nem vagyok hajlandó tovább menni. Elváltunk. Épp dokumentáltam a panaszom okát, mikor bicajozik Jürgen vissza: 100 m múlva aszfalt!!!!!!
Na, hát legyen, ne menjen egyedül, telefon nélkül, ki tudja hova. Legyen mellette valaki, akivel vitatkozni lehet az irányon, s mikor kinek van igaza. (hol egyiknek, hol másiknak, gyakorisági mutató nincs :) )


széphangú madárka


harcsa!??

 
a kifogásolt út




Szóval elindultunk. Végül is nem volt rossz út, szép, rendezett, inkább gazdag falvakon át tekergett szépen. Gyönyörű, vagy élénk, tehetős házak, rendezett környék. Aztán kb fél 2-kor vszinű éreztem a vihart, mert semmi nem tetszett, így visszafordultunk. Valószínű szerencsére. Mivel vasárnap van, kikerültük a makadámnak nevezett aljzatkavicsot, így a gyér forgalmú országúton csak kb 150 m ugyanolyan rossz út volt, útépítés, teljes szélességben. Aztán jött a vihar szele, majd a zivatar is. Szerencsére találtunk egy jó helyet, ahova be lehetett állni, sőt még a szekérrúdra rá is tudtunk ülni. Szépen kivártuk, míg elvonult a zivatar, elállt az eső. Kb 10 fokot hűlt az idő, nekem szerencsére a piros szélkabátkám kéznél volt. Hazaértünk.





A nagy ijedtséget én egy kólával (mégsem iszunk napközben unicumot) majd radler sörrel mostam le.
Aztán tekintve, hogy vasárnap van, és Ptuj olyan szép, elmentünk fagyizni. Apám!!! 5 gombóc, igaz kehelyben! Hűűű, de nagyon fincsi volt. Ennyit 1 év alatt szoktam enni. Most megvolt az is :)
Per pill ülök az ágyon, hallgatom az ég zengését, de holnapra már jobb idő lesz. Szegény Jürgen holnap visszabicajozik Mariborba, az csak 30 km. Ott megalszik, majd 4-5 átszállással 1 nap alatt eljut a kiindulási helyre a kocsiért, amivel visszajön a bicajáért. Most nekem van könnyebb dolgom, az üres bicajom pillekönnyű, vonatra fel, hátizsák, meg a bicajtáska....

Végigtekintve az utat: az olasz és osztrák szakasz élhető, bicajozható. Amint azt a neten is találtam, a szlovén szakasz csak gyakorlott, edzett embereknek való, lehetőleg nem kánikulában, és a táblák, útmutatók hiányoznak. Szép és irtó fárasztó volt, főleg a hőség miatt.
450 km.


Na, újabb kalandra fel, és ha ekkora szintkülönbségek vannak, nem ciki az elektromos rásegítés!+1

Dráva menti 7. nap - utolsó biciklizés


Utsó nap bicajon

Mi szépet és jót írhatnék: az út a szokásos, hol beton, hol nem, hol sík, hol nem, hanem meredek, a nap egyfolytában süt, néha van árnyék is, kb buszmegállóban, ahol lövöldöztünk egy fél kg cseresznye magjaival.....miközben lehűltünk kb 38 fokra.......

Maribor nem különleges, tényleg elég neki fél nap. A TIC (turinfo) ban szereztünk további térképet, köze nincs a drauradweg minőségéhez, de térkép. 











Kb ¾ 5 re értünk Ptujba, több hosszabb megállóval a hőség miatt. Ptuj gyönyörű, hangulatos, aranyos városka. A szállás: hát.....ami az ára.....
Wc a folyosón, fürdő a folyosó végén, tök meleg, de a „Lasko”sör nagyon finom. Van belőle barna is, holnap azt iszom.
Ma 52 km-t tekertünk.
Most ennyi, mert ma kaptam a hírt a 7. unokám érkezéséről, ha szabad világgá kürtölnöm!!!!!!!!
Juhéééééé
Holnap Varazsd! Üdv!

Eddig kb 400 km a megtett táv.

Képek Ptujról:















Drávamenti 6. nap

Péntek, Szlovénia
Oh, ma jobban ment (mi is???) csak 1,6 km-rel gurultunk túl a szálláson. Mire végre Jürgen is megállt (mióta e-bike-ja van, simán elhagy az emelkedőn) , én már tudtam, hogy elhagytuk. Ugyanis van szám, és nem szégyellek kérdezni, különösen ha épp tolom a bicajt :))) Úgyhogy én tudtam, hogy 1 km-re van,és ott láttam is egy kb hasonlót,amit este neten, de a nevet nem találtam.
Na, kezdjük a reggellel.




Jól aludtam, figyeltem a folyadékra, mert rengeteget lihegek és izzadok ebben a hőségben. De kb elegem lehetett belőle, mert este pizza helyett csak egy sopska salátát ettem. Reggelre is csak egy száraz zsömlét. Második napja nem kávéval kezdem a napot. (ez már nagyon cikiiii)
A mai táv, bár csak 57 km, nagyon combosnak ígérkrzrtt, mert hegyen-völgyön vitt, nem a Dráva mentén. Jürgen országutazni akart, én semmiképp. Szerencsére Dravogradban, ahol igazán kezdődik a szlovén szakasz,elmentünk a pályaudvarra, mert amögött indul az út. (már ez sem volt egyszerű jelzések hiányában). De van szánk. A pályaudvar kihalt, szerencsére volt kirakva menetrend, és a 2 perce látott vonat (9.32) után 14.40kor megy a következő. Ott tanakodtunk, térkép, majd a sínekhez kimenve megláttam az átjárót. Engem meg a vasutas hölgy látott meg, így kijött, és útba igazított. Sportos kis alkat volt, neki 2 óra Maribor mondta, (72km) (mivel is???) szép, árnyas út, hegyen völgyön. Ott, rögtön az állomás mögött indul. Megnézve a térképet, gondoltam nem ülök ott 5 órányit, a vonat gyakran megáll, elérhető közel a bicajúttól.
Első etap: 9 km, Trbonje: rögtön fel a hegyre, gyönyörű kilátás, majd ocsmány úton le. OK, még egy etap: Vuhren15 km,legyen. Na, volt ez olyan sokféle, hogy csak na. először is egy közúti hidon kellett átmenni, ahol az autók elterelve, de bicajosok ráengedve, csakhogy nem a hídra, hanem mellette egy ideiglenes, fából készült kis izgő-mozgóra, ahova 95 fokos szűk kanyarocska után 3 lépcső vezetett. Biciklis álom!  Na , ezen a szakaszon történt, hogy Jürgen nem bírt várni, és gyanakodott, hogy reggel csak egy száraz zsemlét ettem, mi bajom, és elkérte a hátizsákom.  Tavaly ez fordítva volt! E-bike!!!! no, azért a túl meredek emelkedőt az e sem viszi, és végül visszaszereztem a zsákot. Ohh, mennyivel könnyebb anélkül!








A bicajos útmutató Mariborig mutatja az utat, de szintkülönbséget nem, a jó kis kärnteni térképemről meg már lejöttünk.
Utána roszz minőségű út, majd 18%-os emelkedő tarkította az utunkat. Aranyos volt, itt egy kb 16 éves srác monteinbikeval előzött minket, ránk köszönt, és igen megcsodálta a pakkunkat. (na, hogy fogtok ti ezzel feltekerni, szegény párák!)
A tetőn volt egy árnyas pad, ott kifújtuk magunkat, és utólag jöttem rá, hogy a bicajomat egy szúrós bokornak dűtöttem. Ugyanis 20 m után döcögött. Megálltunk, felfújtuk, 3 m után megint leült. Hátra arc, ott volt egy gazdaság, tudnak-e segíteni, defektem van. Persze, hogyne, hozzam a bicajt a fészerbe! Na, megtaláltam a lyukat, mielőtt szétkapták volna a bicajom agyváltóját :((( Elő a kis piros bőrönd, benne minden felszerelés defekt elhárításhoz. Mikor kész lettünk, fizetség helyett Jürgen kapott egy doboz sört.




Nem volt messze az állomás, Vuhred. Onnan még 350 m emelkedő lett volna....Végül is, a dravogradi vasutas hölgy megerősített, hogy semmiképp se menne országúton, túl keskeny, csak 2 sáv, nincs padka és nagyon nagy a forgalma. Így aztán Jürgen is velem tartott, egy órát ücsörögtünk az állomáson,majd 40 km, 40perc vonattal, 6,5 € fejenként bicajjal. Még így is maradt 5 km az országúton, mert a booking com-on nem adott más választást Jürgennek, csak autós szempontút :)))))
A szálló megtalálása után zuhany, oh, micsoda élvezet!

Mivel ¾ 5-kor már a szobában voltunk, és sütött nap, és napos erkély is van, mostam mosószerrel egy nagyot. Jót vacsiztunk: szokásos gyulai, parenyica, edami, paprika, uborka. Desszertnek keksz az eperlekvár végével, meg unicum, hogy szebb legyen az este. Aztán 7 körül elbújt a nap, és 8-kor jó kis zuhé lett. Most kellemesen friss a levegő. Na, ez már sok lesz 9 óra, pizsiosztás!. Üdv. Holnap Ptuj, 2 éjszakára.




2017. június 23., péntek

Drávamenti 5. nap

Az 5. nap (ha jól számolom) , azaz csütörtök.
A mai etap 81 km, összesen 317 km-nél járunk kb. Ma megint rendetlenkedett a bicajóra.
Ferlachból indultunk, ¾ 9-kor, (7-kor volt az ébresztő) gyorsan a bicajúton voltunk. Szép, változatos, murvás út. Elmondani hosszú lenne, látni kell. Néha egész hosszan muslicák röpködtek rajokban, nehéz volt levegőt venni. Aztán árnyék, majd nap, stb. Egyszer átmentünk a Dráva másik oldalára, kedves kis hídon, 1 autó+1 bicaj széles. Majd 7 km múlva egy erőmű tetején vissza.
Seidendorfnál talán választhattunk volna, hogy a napi emelkedőt a hegyen, vagy a másik oldalon országúton akarjuk-e. Maradtunk a hegyen. Huhhhh

Völkermarktba nem mentünk be, mert az is fenn volt egy magaslaton, és már csömörünk volt, (ott egyébként fel van duzzasztva a Dráva, irtó széles volt.

Völkermarkt után a 20 éves útikalauz (!!!!!!) is ismét nagy szinkülönbségeket mutatott, többnyire beton úton, kis falvakon át. Így is volt.

Draurainnél megcsodáltuk a Bungee-Jumping hidat, majd tovább menve, egyszer csak eltűnt a jelzés. 



Így esett, hogy egyszer csak a 80-as (fő) úton voltunk, és a tűző napon nehéz értelmes döntést hozni. Így elő a láthatósági mellényt, és kb Eis-től Lavamündig azon gurultunk, 90% lefelé, kb 5% tolás felfelé.
Különben csodás út volt, Zsuzsi is élvezte volna, 2 sávos (szerpentin?) lefelé kanyargós tök jó aszfalttal. A forgalom elviselhető volt, mondhatni gyér.
Lavamündben aztán kis pihi, vásárlás, (vacsira meg reggelire) és elvileg tovább a Szlovéniába vivő úton, de szerencsére már van kiépített külön bicajút a határig, onnan meg elkülönített sáv. Simán túlgurultunk 2,6 km-rel, mert tegnap gyér volt a net, és nem sikerült beazonosítanom a helyet. Vic, a határ után kb 200 m-re.



Ma nem volt zuhé, csak hőség, meg emelkedő, de az rendesen. Valamennyit talán megspóroltunk az országúttal, a kis térképem adata szerint 574m emelkedés, 635m süllyedés volt. A zuhany után jólesik ücsörögni a hűvös szobában.

Ha valakinek eszébe jutna bejárni ezt az utat, vagy csomag nélkül, vagy elektromos rásegítéssel tegye!!!!! no, ennyi mára.

2017. június 21., szerda

Drávamenti 4. nap


4.nap Spittal am Drau-tól Villachon át Ferlach-ig
ahh
93 km....
felfelé: 440m, lefelé 594 m (no, ezt nem vettem észre)

Az este jó kis eső és zivatar volt, így ma többnyire nem poros uton kellett bicajozni.
Az idő szép volt, reggelre elmentek a felhők is. Ragyogóan sütött a nap. Villachig nem volt semmi különös, erdei utak, néhol mező, vagy vetés, búzatábla mellet. Szép, viszonylag sík. Kellerbergnél volt egy érdekes híd, fotó mellékelve.
Közben 3 helyen találkoztunk kis katonákkal. Az első helyen csak ültek vagy 10-en, és vártak. A második helyen éppen gázvédelmi felszerelésben voltak, ill. vették fel. Ott volt főnök is. A harmadik helyen egyetlen kiskatona ücsörgött elsősegély felszereléssel és 2 hordággyal. Várta a pácienseket. Aztán Villach előtt egy márványfejtő, majd feldolgozó nagy-nagy zajjal, hosszan. Aztán végre elértük Villach olyan területét, ahol már nem döngölt út volt, hanem igazi, aszfaltos bicajút, és promenád, de nem túl hosszan. Megtaláltam azt a helyet, ahol (Zsuzsi: a csupa zászlós hídon át) beértünk a főtérre. Rövid séta után tovább, és bár tudtuk, hogy Villach után jön anemulass, mégis rosszul esett, hogy egyszer csak terelőút, és fel a hegyre. No, ez Rosegg-nél történt, mellékelem ha sikerül az őrült kacskaringós terelőutat. Eztán úgy döntöttünk, hogy Müllbachtól Unterkrajach-ig országúton bicajoztunk. Nagy élvezet. Különösen az emelkedők. Tolni a bicajt. Ja, van rajta 7 sebesség, abból a 2-6-ig használom, a 2-es is nagyon lihegtető, hacsak nem induláskor, vagy épp egy emelkedő legtetején kell addig visszakapcsolni.


   
Útközben elkapott az eső, ill a zivatar széle, de csak a széle, így kb fél óra pihenés is volt egy buszmegálló védettségében. . Utána hála az osm-nek, egy jó 2 km-es gurulás után rátaláltam a levezető útra, így onnan a gáton, kb vízszintes úton mentünk tovább. Csak egy híd alatt kellett kb 20 m-t le (élvezet) és fel (gyötrelem) menni. (ja, ez függőleges mérték!)
aztán szerencsére sokáig így maradt. Érdekes volt, hogy a Dráva egy idő után fenn folyt, azaz mi a Dráva töltésén bicajoztunk, a Dráva balra, kicsit lejjebb, és jobbra 50-100 m-es meredek völgy húzódott. Ki tartja a Dráva vizét ott fenn???????? és ha árvíz van?????
Végül a jegyzetem és a táblák hasonló útmutatása alapján a legrövidebb úton, és direkt simán elértük a szállást. 2 korsó csapolt sör a napi folyadékpótlásrahaha..... esti negyed 8-kor
a szálláson 2 külön szobánk van, a fürdőszobából szuper a kilátás!

Ennyit mára, holnapra is sok van..... jó éjt!

Dráva menti 3. nap


Ohh a 3. nap első fele

Épp déli (12.30-as) pihenőt tartok, mert ekkora hőségben nincs kedvem 800 m-t felfelé caplatni,(no, nem függőlegesen, csak ferdén) hogy vmi híres freskót megnézzek. Gerlamoosban vagyunk. Sikerült szépen legurulni, ill féken tartva a bicajt lejönni a 75 emeletnyit, de az erdőben is vártak még ránk újabb meglepetés emelkedők. Láttunk népeket, akik cucc nélkül bírták nyeregben :) . Úgy sokkal könnyebb :) kb 20 kg a fenekemnél (nem, nem a sajátom!!) húz erősen visszafelé.
Jó idő van, reggel 1 órával tovább, fél 8-ig aludtunk, és kaptunk reggelit. Sőt volt kompresszor is a háznál, most már jobban gurul a bicajom. A kitámasztó is meg volt lazulva, használhatatlan volt, azt is megszorítottam.
Az út gyönyörű, időnként fenyvesben kanyargott kedvesen, szépen, egy darabon lefelé is! Itt most az árnyékban 28,4 fok van. Nem fázunk. Árnyékban ülök, előttem egy csobogó, friss vízzel, és egy kedves szemközti ház. Azért a szél most fúhatna!
DU: na, amit kívátam, a szélfúvás megjött, de nem a kívánt helyen és időben, természetesen.
Jürgennek nagyon tetszett a freskós templom, én is elolvastam közben, hogy Kärnten leghíresebb helyét hagytam ki. De nem vonzanak a freskók annyira. 34,6 fokot mutatott később a hőmérőm, aztán csendben megvált tőlem. Sajnálom. Du ebben a jó melegben bicajoztunk tovább, szerencsére néha elbújt a nap. Lendorf mellett van egy római kori Teurina múzeum, azt keresgéltük, meg is találtuk zárás előtt 10 peccel, úgyhogy be már nem mentünk. Természetesen ez is egy jó kis emelkedő tetején van. Lefelé már könnyebb volt. :) A szállásunk Spittal an der Drau-ban van. Az OSM-mel nem sikerült odanavigálnom, de azt láttam, hol vagyunk. Maradt a kérdezés. Jött egy srác, kb 16 éves. Tőle kérdezte Jürgen, hol a keresett utca. Épp az anyja a bérbeadó, ő is ebben a házban lakik, jól elmondta, úgy már rögtön megtaláltuk. Csodás apartman, újnak is néz ki, ízléses, kényelmes, a konyhában van só, kávé, stb. Így a vacsoránk saját főzésű bolognai spagatti lett, parmezano sajttal. Az Aldi kb 3 percre van. Jól laktunk, gyűjtöm az energiát a holnapi 440 m fel, és kb 600 m lejtőhöz. Meg amit még terven kívül megteszünk. A mai nap is toszigáltam felfelé a bicajt, 250 m fel, kb 300 le. A legnagyobb sebesség, ahol volt alkalmam rápillantani 36,8 km/h volt. Általában 20-25-tel gurulunk lefelé, már ha van rá mód. A max (félősök kedvéért) egy jól belátható vasút alatti átjárónál jött össze, ahol utána ugye fel is kellett kapaszkodni :)


Gondolom, mindenről szó esett. A táj változatos és gyönyörűűűűűű, a bicajozás időnként izzasztó, de tök jó. A Jürgen elektromos bicaja prima, alig birok vele tempót tartani. 18,5-20 km/h. Emelkedőn legyőzhetetlen, ha nem belátható az út. ( ellenkező esetben néha én győzök). Berregve suhan el mellettem :((((

Nos, kihörpintjük söreinket, véget vetünk a beszédnek, kinn dörög az ég, még nincs eső és jég, remélem reggelre el is múlik. Üdv!

2017. június 20., kedd

Dráva menti 2. nap


Egy majdnem tökéletes nap: első nap a Dráva mentén Toblachtól Dellacig. Kb 90 km.
Ezen belül 373 m emelkedő, 985 m lejtő. Ragyogó napsütés, gyönyörű idő, egészen kb 12 óráig. Akkor kezdett bevadulni a szembeszél. Egészen durván, ehhez képest a Misztrál semmi nem volt. (Svájc-Franciao. 2015)

Az út gyönyörű!!!!! Leginkább a Dráva mentén, néhol távolabb. A Dráva egészen kis patakként indul (nahát!!) akár a Tócó /debreceni olykor nem kiszáradt patak -a szerk./, aztán egyre nagyobb lesz, a szine világos zöldes. Hol simán, hol nagy köveken, néhol raftingozni is lehetne rajta.
Az út minősége Kelet-Tirolban szuper, aszfalt, általában kiváló állapotban, elég széles, 3 bicaj simán elfér. A környezet igen változatos: virágzó bodza bokrok, erdő, mező, fenyves, vasút mellet...sokszor nagyon kanyargós, és hepehupás. De sajna nem belátható kanyarokkal :(
Lienzben irtó meleg volt, kb 2-kor jártunk ott, na, kb 30 fok..... ott nem volt szembeszél!
Oberdrauburgban sütiztünk-kávéztunk egyet, (tea time) addig az otthoni sajtos-kolbászos chia magvas bucikat ettük hazai uborkával, meg csokival. (jó, azt külön) Köszi Kareszék a csokit, bár a nugátos nem állja a meleget! Nekem is van még tartalékom :)
Este 18.40-re elértük a Dellach am Drautal nevű települést, ahol gyorsan bevásároltunk. Ki-ki mit gondolt. Előbb Jürgen, majd én is. (így nem kell lezárni a bicajokat)

Ohh! A Jürgen elektromos bicaja szuperül szolgál, cserébe az enyém a 20 kg cuccal és a puha kerekeivel elég strapás. Időnként úgy otthagyott Jürgen, hogy csak na!
Szóval, élvezetes gyönyörű nap volt magas hegyek között, jó levegőn.

Most jön a majdnem: átértünk Kärntenbe: nagy táblán üdvözlő szöveg, de az aszfalt eltűnt. Jó minőségű, bicajozható földutak. Ez csak a majd volt a majdnemből. A NEM: a szállás 2 km-re van Dellactól, Rietschach 4 . Ez oké. DE: 230 m-rel magasabban, mint a bicajút. No, ez bő 1 óra volt, persze toltuk a bicajokat mindketten. Ha valakinek nem lenne világos: 2 km hosszon 230 m emelkedő, szerpentin. No, a kilátás gyönyörű. Gyanús akkor lett, mikor a 3. embertől is kérdeztük, hol is van a Lamberger haus, és mesélte, hogy sílift alsó állomás, tovább felső állomás, ott nem jobbra, hanem balra, és a következő kanyar utáni első házzzzzzzzzzzzz

No, emelkedés közben 1 l natürlich antioxidáns gyümölcslé, fenn a 2. liter, zuhany, sör, kolbász, kenyér, sajt, paprika, és kärnteni eper! Mindez az erkélyen, aber natürlich, szemben a gyönyörű hegyekkel. Melyek is azok????


Na, puszi mindenkinek! Holnap séta le 230 m-t.....aztán bicaj.

Dráva menti biciklitúra 2017.

..úgy kezdődött, hogy 5.40-kor kiléptem a kapun, és szerencsésen leértem a buszmegállóba. /mindez Budapesten történt -a szerk./ Az 5-ös busz valóban időben jött, és 6 óra 20-ra letett a Keletinél. Bebattyogtam. Legnagyobb meglepetésemre a 9. vágányon ki volt ugyan írva, hogy Raijet Zürichbe, de egy normál szerelvény állt ott, Bp-Wien felirattal . Hmmmm    Az egyetlen kalauz elmondta másoknak (én csak lekagylóztam), hogy nem jött meg a megfelelő Railjet szerelvény, majd Bécsben át kell szállnunk. Így vala. Ott elküldtük a helyünkön ülő utasokat, mondván, igaz, nem jelzi a vonat, hogy oda helyjegy van kiadva, de nekünk oda szól. 
Egy kedves fiatalember volt a szomszédom, általában videókat nézett, de időnként beszélgettünk is egy keveset.
Linzben találkoztam Karival. Állandóan változott a kocsi végének utazóközönsége, bicajjal jöttek, mentek. Linz, Salzburg, stb. / bicajakasztó volt a kocsi bejáratánal.
Az út simán telt, majd 2 előtt kicsivel megérkeztem Innsbruckba, ahol jó meleg várt, és legnagyobb meglepetésemre az eredetileg 3 kocsis szerelvény addigra legalább 8 kocsiból állt. Jürgen ott várt, elsétáltunk a kocsihoz pár száz métert, majd jó melegben elindultunk a Brenner hágó,majd Welsberg felé. A hágó után a fizetőkapu felé kb 3 km-es dugó volt, szépen araszolgattunk. Jó meleg volt, az én oldalamról sütött a nap, el is szundítottam kicsit. Egy tankolás után a hazai cseresznye életet vert belénk. kb este 6 -ra értünk a 130 km-re levő szállásra. Csendes, gyönyörű hely. Egész apartmanunk van, külön szoba!!! Vacsora a hátizsákból: 2 avakádó, rozscipó, kolbász,sajt, majd végül eperlekvár ínyenceknek. Természetesen az étvágygerjesztő is megvolt, kis hazai unicum :) 
Vacsora az erkélyen, jó levegő, csend, madárdal....
Ideje pihenni készülődni. Holnap hosszú nap lesz. Az ablakból a Dolomitokra látunk!!!!!  Gyönyörű hely!!!!!!!























Az útvonal kb ez lesz, ez az ausztriai szakasz, de előtte és utána is van még egy kicsi, Toblachtól a határig és Szlovéniában Mariborig. (ott nem tud bicikliutat a maps.)


2016. szeptember 3., szombat

Térkép és képek

az első szakasz

közelebbről:

a második szakasz:

távolabbról:


csatorna elágazás , a hidacska közepén a bicajút jel, csakhogy utána is 2 irány van megnevezetlenül :((

Capestang temploma, sok szép színes ablak

ez volt az a hely, ahol a gyönyörködés miatt legurultunk a lejtőn az országúton, majd visszacaplattunk.....

Carcassonne után a csatorna alagutban megy

Felirat hozzáadása

Etong

Beziers, hidak, fenn a csatorna 

Beziers


a csatornák tervezője

Beziers, a dóm mellett

Beziers, a dóm

 Beziers 

út?! Beziers után

"a tű foka", szoros bejárat Agde előtt a vízműbe

Sete, az első hid az állomásnál :)

na, oda nem mentem fel

szép hely Sete

Sete felnyíló híd. van elforduló is 

lábam a Földközi tengerben!

a sokat dicsért Sete-i bicajut 

valóban hosszan jó, és mellette a dűne